Sziria Efraimmal egyesült

Ésa 7:1-2 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.

Sokszor támadja az ember hitét, meggyőződéseit a külső világ. És rendben is van ez így, próbára kell tenni azt amiben hiszünk. Teljesen normális az hogy Szíria megtámadja Júdát. Ez várható volt. Ami nem várható, az az hogy Izráel Szíria mellé áll. A saját testvére támadja meg, tör rá. Ez nagyon meg tud gyengíteni valakit. Ha már az én hívő testvérem is azt mondja nekem amit a világ, akkor az jobban fáj, jobban érint, jobban megráz. Hát te nem tudod hogy az amit mondasz, az mennyire nem igaz ? Miért kísértesz akkor ilyen gondolatokkal ? “Igen, tényleg komoly hívő lány, de nem elég szép”, “az embernek a valóságos helyzetben kell élni és a valóságos gazdasági körülményekhez kell igazodni”, “ha nekem ilyen vagyonra lenne lehetőségem, tíz körömmel kapaszkodnék bele”, “azt ugye tudod, hogy itt nem lesz valami fényes karriered” – szerencsére többre nem emlékszem, egy idő után kihagy a memóriám, elfelejti azt a kísértő, hamis talajból táplálkozó gondolatot amit mondtak.

Nehogy azt higgyük hogy régebb könnyebb volt. Dávid azt írja a Zsoltárokban

Zsolt 55:13-15 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Az Úr Jézus is sokszor elszenvedte ezt, egy példa amikor Péteren keresztül jön a kísértés:

Máté 16:22-23. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Állhatatosnak kell lenni abban amit igaznak tudsz. Te ne add fel, ne add be a derekad az igaznak tűnő érvelésbe. Ha ilyent mondanak neked, azt utasítsd el határozottan, és tegyél bizonyságot azzal ami benned van, arról, amiről meggyőződtél. Talán megynyerheted vele a testvéredet. Talán ő is arra vár, hogy legyen egy ember aki nemcsak mondja hanem meg is teszi azt amit vall. Talán számára éppen a te kitartásod jelenti majd a megerősítést.