Kezem erejével míveltem ezt

Ésaiás 10:12-15 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a [magasan] ülõket; És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa!

Alázatosság. Azért mert Isten képessé tesz valamire, azért mert erőt ad, vagy bölccsé, okossá tesz, tudást ad vagy képessé tesz valamire, megajándékoz egy érték hordozásával, vagy széppé, vonzová tesz, érzéket ad valamihez – legyen az zene, festés, bármi ami valóban szép és értékes – azért ugyanakkor nagyon szükséges vigyázni is, és alázatosnak maradni. A legtöbb ember számára ez egy nagyon nagy kihívás. Assiria beképzelte magát. Saját magát tette Isten helyébe, ahelyett hogy elismerte volna azt hogy ő csak a fejsze. Ez az egyik legveszélyesebb dolog, és Isten nem szokta ezt annyiban hagyni.

Jób 31:23-28 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Jób igazán féli Istent. Tetszik nekem ez ahogy ezt kifejezi. Titokban megcsókoltam a kezem. Ma talán mást tennénk mások a testi kifejezés eszközei. Talán titokban megtapsoljuk magunkat. Megveregetjük a saját hátunkat. Nagyszerű vagyok !!! mondjuk titokban magunknak. Ebben a hozzáállásban azonban nincs alázatosság, nincs istenfélelem. Néha elkapom magam amikor így gondolkozom. Nyíltan jobban visszafogja magát az ember – de meg kell vizsgálni belül, igazán, hogyan gondolkozunk. És oda kell magunkat helyezni alázatosan Isten kezébe megint.