Látá pedig

1 Mózes 39:2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala. 3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében: 4 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala.

21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

Mi a titka ennek a Józsefnek ? Kétszer egymás után is ahova kerül, áldás van ott. Egyszer sem magas pozicióból, előnyös helyzetből indul. Először rabszolga, utána pedig egy rab. Mi lehetne ennél alacsonyabb ? De valamit látnak benne. Meglátják hogy ez az ember más. Látják hogy az Úr vele van ! Benned mit látnak a munkahelyen ? Bennem mit látnak a munkahelyen ? Velem van az Úr ? Úgy dolgozok mintha neki dolgoznék ? Az ember életének nagy részét a munkájával tölti, ha tetszik, ha nem. Hogyan végzed ? Ha jól végzed, kedvessé leszel mások szeme előtt és még többet bíznak majd rád. Ha rosszul, akkor viszont egyre kevesebbet. József az első nagy kudarc után nem változik meg. Hiszen Istenért szenvedte el azt a kudarcot. És Isten felemeli őt megint. Az áldás és mások szemében való jó hír azonban nemcsak természetesen jön hanem természetfeletti módon is, áldás formájában. Nem József különleges tehetsége miatt, hanem mert az Úr vele volt. Bárcsak szólna erről a mi munkánk, a mi jelenlétünk is ebben a világban !

egyedül maradt és tusakodik

1 Mózes 32:9-12 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

Jákób hazatér, Isten indíttatására, Isten múltbeli ígéretei alapján, minden úgy tűnik hogy jól megy, mert azt teszi amit Isten mondott neki, de ennél a pontnál megijed Ézsautól. Eszébe jut az hogy hogyan menekült el előle, hogyan verte át, és hogy akarta őt megölni Ézsau. És nagyon megijed és Istenhez fordul, Isten ígéreteibe kapaszkodik amikor a nehézség jön. Ez egy jó hely ... csak az a baj hogy nem lehet úgy elbújni Isten oltalmába hogy nem vagyok kész szembenézni azzal amit tettem.

Jákóbnak pedig nagyon hiányzik ez a szembenézés. Isten eltűrt neki sokmindent az életben, de van egy határvonal ahol nem mehet tovább, bár ezt még nem látja. Teljes figyelmét kitölti a jelen probléma, a legnagyobbnak látszó probléma, Ézsau megengesztelése, a sereg szétválasztása úgy hogy lehetőleg megmeneküljön valaki, ha más nem legalább Ráchel aki neki a legkedvesebb. Emberileg méri fel a problémát s emberileg készít rá megoldást.

Van amikor csak azt a problémát látjuk ami a szemünk előtt van. Csak azzal foglalkozunk, minden erővel, minden figyelmünket annak szentelve. De Jákób igazi problémája nem Ézsauval van, hanem Istennel, és ezt a küzdelmet nem tudja kikerülni.

1 Mózes 32:23-24 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

Amikor mindent kiszámított mindent eltervezett akkor jön Isten és megállítja és akkor küzdeni kell, harcolni kell estétől reggelig. Istennel nem a magad által választott helyen és időben kell megküzdjél, s nem is akkor amikor körülményeid időt engednek rá. Amikor úgy gondolod hogy életed nyugodt és lesz idő megharcolni majd azt is. Mert az ráér. Előbb Ézsau, hát érted, az a legfontosabb most, nincs időm Istenre ... de ez nem a te választásod.

Legyél készen szembenézni és megküzdeni Istennel mert lehet hogy ez a küzdelem hamarabb lesz mint gondolnád.

hogy ne mondjad

1 Mózes 14: 13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. 15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. 16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

Szeretem az ilyen no-nonsense hozzáállást. Jön egy hírnök, probléma van, és vannak emberek akik megoldják. Nem tárgyalják, nem hímeznek-hámoznak, nem írják körül a problémát, hanem megoldják. Határozottan, késlekedés nélkül. Még éjjel utolérik őket és legyőzik őket. Nem állnak meg, nem állnak félre, nem várnak a megoldással. És nem végeznek félmunkát: visszaszereznek mindent és az ellenséget alaposan megfutamítják. Eddig a pontig Ábrám egy gyenge embernek tűnt, bár látható volt, hogy gazdag, de azt hogy katonailag is számít, azt eddig nem láttuk.

22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez: 23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. 24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

Érdekes ez a büszkeség, főleg mert az előző részekből látható hogy Ábrám részben azért gazdagodott meg mert Szárai megtetszett a Fáraónak – ezt miért nem utasította el? Hogyha az a cél hogy bemutassa hogy minden gazdagsága Istentől van akkor ez sem lett volna kompatibilis azzal. De lehet hogy nem ez a cél, lehet hogy itt másról van szó: arról hogy ez a szabadításról szólt az egész hadjárata. Nem pénzt akart szerezni hanem csak meg akarta szabadítani Lótot és ezt egész nyilvánvalóan akarta mondani mindenkinek hogy tudják, hogy Ábrám nem pénzt rabolni ment a királyok után hanem kiszabadítani az unokaöccsét.

Az ingyenes szabadítás.Isten is ezt tette velünk. Az ingyenes igehirdetés. Amire el vagyunk hívva. Hogy ingyenesen hirdessük az Igét, hogy a világ Lótjai megszabaduljanak. Erről lehet itt szó.