világosság cserépedényekben

2 Korinthus 4:6-7 Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

Sötétségben ragyog fel a világosság. Nem vallhatom azt hogy én igaz ember vagyok vagy hogy jobb lennék másnál. Nem vagyok az és életem nem is példa vagy követnivaló modell, és nem is így állítom be magam. Ne értsük félre egymást, nem arról beszélek hogy megakudtam a bűnnel. Nem arról beszélek hogy rendben van rossz és helytelen dolgokat tenni. Arról beszélek hogy van egy világosság ami nem az én fényem, van egy dicsőség ami nem az én dicsőségem, van egy munka amit Isten elkezdett az én sötét szívemben és ennek van egy világossága. Ami jó, ami igazi, életet megújító világosság, és aminek a fényében boldog lesz az ember. Akkor is ha magamra nézve nem látok semmit amit javasolni tudnék másnak van valami amit mégis bemutatok vagy bemutatni szeretnék az ez az világosság amit nem én gyújtottam, hanem Isten. Én pedig, mint egy cserépedény, csak hordozója vagyok ennek a világosságnak. Néha eltörve, néha bemocskolva, az idő nagy részében hamisan igyekezve bemutatni a cserép szépségét (nevetséges, de így teszek) – de néha mégis, bemutatva egy fényt amit kaptam. Nem csüggedek el hogyha a cserép nem olyan szép, nem olyan vonzó, nem olyan érdekes. Mert szerepe csak az hogy tartsa a fényt.

mindeniteknek van

1 Korintus 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.

Ez az egyik alapja a liturgia nélküli közösségnek. Nem kell előre mindent megszervezni, legalábbis nem úgy hogy minden előre kiszámított legyen. Kell helyet hagyni annak hogy mindenki hozhasson valamit a közösségnek: mert midenkinek van valamije amivel hozzájárulhat. Nem minden héten van ugyanannak az embernek egy különlegesen érdekes meglátása, és nem minden héten ugyanazt az embert akarja Isten felhasználni hogy mondjon valamit, hiszen akkor csak ő egyedül lenne hordozója a kijeletésnek, a többiek pedig csak hallgatók lennének minden alkalommal. Mindenkinek van valamije és hogyha Isten fel akarja használni azt közülünk akiről mi úgy gondoljuk hogy neki nincs, vagy nincs annyi, vagy nem tudja olyan jól kifejezni magát, akkor előítéleteink elzárhatják előlünk a kijelentést ez alkalommal. Azok pedig akik úgy gondolják magukról hogy nekik nagyszerű ajándékuk van a beszédre, megtanulják az alázatot és megtanulják hogy képességeik elllenére nem mindig őket használja fel Isten.

mindent hiszen

1 Korintus 13:5b-7 … nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet a másik felé nyilvánított enyhén irracionális optimizmus. Abból a valóságból indul ki hogy a másik személy is ugyanolyan elesett ember (tudja hogy van gonosz, hamisság, bűn, megbántás) de ugyanakkor a valóság ellenére optimista mert ismer egy másik valóságot. A szeretet a felebarát védőügyvédje bennem. Nincs tartozáslistája, mert tudatosan úgy dönt hogy nem emlékszik a rosszra, ellenben várja azt amikor együtt örülhet az igazsággal. Kész elfedezni a másik vétkét, kész áldozatot is vállalni azért hogy jobb színben tüntesse fel őt. Optimizmusához bizalom, megelőlegezett, ki nem érdemelt bizalom is társul: mindent hisz. Ez nem a tudatlanság naivitása, hanem szándékos döntés arról hogy megadja az új esélyt. Mert remél, a lehető legrosszabb körülmények között is reméli a legjobbat. Végül: türelem. Amikor a másik számít, nem én, amikor odafigyelek nem haragszom meg mert a másik személy érdekel. Jobban mint saját magam.

idő előtt semmit se ítéljetek

1 Korinthus 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.

Visszafogni magad az ítéletben. Egy impulzív, aktív embernek nehézsége van azzal hogy visszafogja magát az élet bármely területén. De az ítéletben való visszafogottság nehézsége nem temperamentum kérdése, hiszen a csendesebb emberek is ítélnek akkor is ha nem mondják ki hangosan. Miért ítél az ember ? Mert így részben kibújhat a felelősség alól. Aki ítél azt nem ítélik, talán ez az érzés van benne. Egy másik ok az, hogy a várakozáshoz szükséges egy szellemi látás. Ahogyan érettség kell a hosszú távú megerősítéseket kivárni, úgy az ítéletben is azok tudják megvárni a megfelelő időt (amíg eljön az Úr) akik kápesek tűrni azért, mert tudják, hogy várakozásuk jobb eredményhez fog vezetni mintha azonnal, sietve maguktól tennék meg az ítéletet. Az igevers befejezése, noha kétélű (hiszen ha a szív titkos indulatai felszínre jönnek akkor lehet hogy súlyosabb lesz az ítélet) de ugyanakkor pozitív is: hiszen dícséretről beszél. Tehát mielőtt kimondanánk egy végleges ítéletet, inkább ne tegyük, bízzuk az Úrra ezt és a megfelelő időben majd világos és tiszta lesz a helyzet, minden részletében ismert, és talán pozitívabb fényben és megértőbben fogjuk látni a dolgokat mint ahogy most látjuk azokat.

Minden a tiétek

1 Korintus 3:21b-23 Mert minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendõk, minden a tiétek.Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.

A birtoklás nyugalma. Mi ad nyugalmat attól a hajszától amibe a világ kergeti az embert ? Hogyan lehet nem kérkedni, nem irigykedni és vágyni, nem dicsekedni emberekkel, emberi dolgokkal, birtokolt vagy birtokolni vélt javakkal ? Mikor éri el az ember a nyugalmat, az elégedettséget, a biztonságot, azt a békét amiért olyan sokat harcol, amiért olyan sokat felad az életben ? Semmiképpen sem akkor amikor küzd, amikor még bizonyítani akar mindenkinek és minden területen, amikor még a pénze, a külső megjelenése vagy más attribútuma alapján próbál a béke és nyugalom helyére eljutni. Az a béke és nyugalom amiről itt Pál beszél, az nem a birtoklás hajszolásából jön, hanem a valódi birtoklás megéléséből. Minden a tiétek … minden. Nincs több hajsza, nincs több bizonygatás, hanem a fiúság birtoklása van. Az ellenség el akarja hitetni hogy „nincs semmitek” (ahogy Jakab írja)

Jakab 4:2-3 Kívántok [valamit,] és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Ez az amit az ellenség látni szeretne emberek akik elhitték hogy nincs semmijük, akik elhitték hogy küzdeni, harcolni, irigykedni és háborúskodni kell mindenért, akik egymást marják egy kis emberi dicsőségért, miközben nyitva áll számukra Isten ajándékainak a bősége. Ha megállnának egy pillanatra és feltekintentenének, meglátnák az Atyát, és megnyughatnának a valóságos javakban. Nem. Rosszul mondom. Megnyugodnának valósággal Benne, mert kit érdekelnek az ajándékok már, ha megismerte igazán az Ajándékozót.

Istennek erején nyugodjék

1 Kor 2:4-5 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.

Nem észérvekkel kell meggyőzni az embereket a kegyelemnek ebben az idejében, hanem azzal, hogy bemutatunk egy olyan életet, ahol Isten ereje dolgozik, ahol Isten ereje elűzi a sötétséget … a bölcsesség és logikus, lehengerlő észérvek ideje a törvény és különösen Salamon idejében volt, de amiről Pál beszél, az a megváltozott élet, amin lehet látni a személyes kapcsolatot Istennel. Az Úr Jézus feltámadásának ereje - ez az amin a hit megnyugszik és biztos alapot talál.

Ne dicsekedjék elõtte egy test se

1 Korinthus 1:21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.

27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket; 29 Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

Isten több úton közeledik az emberhez a történelem során. Volt egy idõszak amikor a bölcsesség az értelmes parancsok által akarta meggyõzni az embereket de ma már nem ebben a korszakban élünk. Az emberek nem fogadták el Istent amikor elõttük volt a bizonyíték. Ezért most Isten más módszert választ, az igehirdetés bolondságát. Ezt olyan emberekre bízza, akik nem különösek intelligencia, származás vagy bármilyen más emberi mérték szerint. Sõt, igazából semmik. Nagyon fontos hogy így legyen ez, mert másképp az emberek Isten ajándékait arra használják fel, hogy dicsekedjenek vele. Hogy magukat különösnek, különbnek, többnek állítsák be. Az ember képes a legkisebb ajándékot is arra fordítani hogy magának istenként tetszelejgen vele, és így, mint egy szerencsétlen karikatúrája a sátánnak, elszakítja magát attól az Istentõl Aki az ajándékot adta. Ezért nagyon fontos az intés: "Ne dicsekedjék elõtte egy test se."