az az indulat legyen bennetek

Fil 2:3-5 … hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban;

Az igazi szeretetkapcsolat kiindulópontja az, hogy leveti az ember a saját fontosságát. Nem úgy közeledik a másikhoz, hogy ki vagyok én … hanem alázatosan, magát félretéve az útból. Mert útban vagyunk, saját fontosságunk, szerepünk, poziciónk , dicsőségünk mind útban van amikor a szeretetről van szó. Hiszen a szeretet a másikról szól, arról hogy ki ő, mi a jó neki, mire van szüksége, nem magamról. A másikba belefeledkezve szeretni … igy szeret minket Isten, így mutatta be Jézus Isten szeretetét, nem törődve saját fontosságával, szerepével, poziciójával. Bolonddá téve magát ha úgy tetszik.

Párkapcsolatban is csak ez lehet az alapja az igazi szeretetnek. Először fel kell adni mindent, fel kell adni fegyvereinket amivel saját fontosságunkért, saját biztonságunkért küzdünk. Hogy ez veszélyes és bolond dolog ? Igen, az. A szeretet az egy veszélyes és bolond dolog és nagyon meg tudnak sebezni és bántani hogyha mi nyitott szívvel odaállunk és szeretni akarunk. De a veszélyen kívül nincs szeretet. Biztonságos, előre biztosított szeretet nincs. Amiért nem kellene kockázatot vállalni.

Képesek vagyunk úgy nekiindulni ahogy Krisztus Jézus tette ? Elindult egy idegen világba, levetve saját fontosságát, poziciójat. Elindult egy idegen, ellenséges környezetbe, nem mint egy hódító akinek biztosítva van az útja, hanem mint egy utolsó valaki aki minden esély szerint csak veszíteni lehet: az emberi birodalom elfelejtett poros sarkában, egy kis faluban, egyik legszegényebb csalába jött. Egy megvetett elfelejtett helyre, ahol már azzal kezdték hogy meg akarták ölni. Így indul neki a szeretet-hódításnak Isten ? Így keres magának Isten Fia menyasszonyt (a gyülekezetet)? Így.

Talán nekünk is másképp kell utánamenni annak akit szeretünk.

ilyen értelemben

Filippi 1:6-7 Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket …

Meggyőződés. Valami amiben biztos vagyok, valami amiről tudom hogy úgy van. Ebben az állításban van valami megingathatatlan, valami stabil, valaki aki nem változik: Isten. Nem a filippibeliek nagyszerű tulajdonságai hozzák létre ezt a meggyőződést, hanem Pál Isten-ismeretéből fakad. Péter és a többi apostol életében sok olyan átéles van amiből megtanulták azt hogy Jézus nem adja fel a velük való foglalkozást: Péter a megtagadás után jot rá arra hogy Jézus utánamegy, megkeresi és megbocsát neki, és nem adja fel a vele való foglalkozást. Az emmausi úton járó tanítványoknak egy egész napi beszélgetés bizonyítota ezt. Tamáshoz külön odament az Úr és megmutatta neki a feltámadt testén a sebek helyét, hogy helyreállítsa a hitét. Pál életéből nincs leírásunk egy ilyen helyzetről, viszont saját tapasztalatunkból tudjuk hogy Isten ilyen: hogyha mi hűtlenek vagyunk is, Ő hűséges, Ő megtartja azt amit ígért. Ez az Isten-ismeret az alpja tehát ennek a meggyőződésnek: Pál tudja, hogy Isten véghezviszi a munkát. Mit tanít nekünk ez a hozzáállásról más hívők felé? Azt, hogy bizalommal teli, reménységgel teli kell legyen. Azt, hogy úgy lássuk a testvérünket mint akiből Isten ki fogja hozni a lehető legjobbat. Ne a hibáit tartsuk szem előtt hanem az Urát, aki dolgozik rajta, aki el fogja végezni benne a jó munkát.

Ennyire esztelen

Galata 3:2-3 Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?

Valamikor prédikáltam a Galatabeliekhez írt levélből és az aki folytatta a gondolataimat azt mondta, hogy ránk ez nem vonatkozik mert mi nem vagyunk törvénytisztelő zsidók. Pedig az emberek nagyrésze a gyülekezetekben előbb vagy utóbb beleesik a vallásosság csapdájába. Nagyon sokan jelenleg ott vannak, és sokan nem találják meg a kiutat belőle. Ez a vers pontosan leírja a helyzetüket: elkezdtek valamit Szellemben és most testben akarják befejezni. Elkezdtek valamit akkor amikor belátták a bűnt az életükben és most, hogy igazakká tette őket Isten, nekifogtak a kegyelem kiérdemlésének. Hiszen sokkal jobban esik a régi énnek hogyha még valamilyen szerepe lehet az egészben. Ezért olyan erős a vallásosság kísértése - mert a természeti emberhez, az óemberhez szól, egyenesen, miközben elaltatja a hitet hazugságokkal. Kiérdemelt kegyelem. Ez az ellentmondás fel kellene tűnjön azonnal, de nem tűnik fel. És az ember magára veszi az önmegváltás terhét a kereszt után és ismét meggörnyed alatta. Érezni, látni lehet, hiszen már nem olyan megbocsátó többé. Megpróbálja más hívőkkel is ismét felvetetni a terhüket. Megpróbálja szabályait másokra is ráerőltetni mint igazságot. Ítél, és eldicsekszik sikereivel a saját terhének hordozásában, mert szükságe van igazolásra (hiszen képtelen igazán hordozni a terhét, de ha mások elismerő tekintetét látja, akkor még húzza egy kicsit). Nem alázatos, hanem elkezd ismét kevély és beképzelt lenni, valahogy kiküzdeni magának egy érdem szerinti poziciót. Az Ige esztelennek nevezi az ilyen embert, hiszen feladott valamit ami sokkal jobb azért ami végül is nem ér semmit. Feladta azt, hogy már minden az övé, azért hogy koldusbérből, de büszkén összehozza valahogy mégegyszer azt amije volt (noha ez lehetetlen). Eldobja magától a legértékesebbet, hogy önmagát, saját fontosságát megtartsa.

világosság cserépedényekben

2 Korinthus 4:6-7 Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

Sötétségben ragyog fel a világosság. Nem vallhatom azt hogy én igaz ember vagyok vagy hogy jobb lennék másnál. Nem vagyok az és életem nem is példa vagy követnivaló modell, és nem is így állítom be magam. Ne értsük félre egymást, nem arról beszélek hogy megakudtam a bűnnel. Nem arról beszélek hogy rendben van rossz és helytelen dolgokat tenni. Arról beszélek hogy van egy világosság ami nem az én fényem, van egy dicsőség ami nem az én dicsőségem, van egy munka amit Isten elkezdett az én sötét szívemben és ennek van egy világossága. Ami jó, ami igazi, életet megújító világosság, és aminek a fényében boldog lesz az ember. Akkor is ha magamra nézve nem látok semmit amit javasolni tudnék másnak van valami amit mégis bemutatok vagy bemutatni szeretnék az ez az világosság amit nem én gyújtottam, hanem Isten. Én pedig, mint egy cserépedény, csak hordozója vagyok ennek a világosságnak. Néha eltörve, néha bemocskolva, az idő nagy részében hamisan igyekezve bemutatni a cserép szépségét (nevetséges, de így teszek) – de néha mégis, bemutatva egy fényt amit kaptam. Nem csüggedek el hogyha a cserép nem olyan szép, nem olyan vonzó, nem olyan érdekes. Mert szerepe csak az hogy tartsa a fényt.

mindeniteknek van

1 Korintus 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.

Ez az egyik alapja a liturgia nélküli közösségnek. Nem kell előre mindent megszervezni, legalábbis nem úgy hogy minden előre kiszámított legyen. Kell helyet hagyni annak hogy mindenki hozhasson valamit a közösségnek: mert midenkinek van valamije amivel hozzájárulhat. Nem minden héten van ugyanannak az embernek egy különlegesen érdekes meglátása, és nem minden héten ugyanazt az embert akarja Isten felhasználni hogy mondjon valamit, hiszen akkor csak ő egyedül lenne hordozója a kijeletésnek, a többiek pedig csak hallgatók lennének minden alkalommal. Mindenkinek van valamije és hogyha Isten fel akarja használni azt közülünk akiről mi úgy gondoljuk hogy neki nincs, vagy nincs annyi, vagy nem tudja olyan jól kifejezni magát, akkor előítéleteink elzárhatják előlünk a kijelentést ez alkalommal. Azok pedig akik úgy gondolják magukról hogy nekik nagyszerű ajándékuk van a beszédre, megtanulják az alázatot és megtanulják hogy képességeik elllenére nem mindig őket használja fel Isten.

mindent hiszen

1 Korintus 13:5b-7 … nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet a másik felé nyilvánított enyhén irracionális optimizmus. Abból a valóságból indul ki hogy a másik személy is ugyanolyan elesett ember (tudja hogy van gonosz, hamisság, bűn, megbántás) de ugyanakkor a valóság ellenére optimista mert ismer egy másik valóságot. A szeretet a felebarát védőügyvédje bennem. Nincs tartozáslistája, mert tudatosan úgy dönt hogy nem emlékszik a rosszra, ellenben várja azt amikor együtt örülhet az igazsággal. Kész elfedezni a másik vétkét, kész áldozatot is vállalni azért hogy jobb színben tüntesse fel őt. Optimizmusához bizalom, megelőlegezett, ki nem érdemelt bizalom is társul: mindent hisz. Ez nem a tudatlanság naivitása, hanem szándékos döntés arról hogy megadja az új esélyt. Mert remél, a lehető legrosszabb körülmények között is reméli a legjobbat. Végül: türelem. Amikor a másik számít, nem én, amikor odafigyelek nem haragszom meg mert a másik személy érdekel. Jobban mint saját magam.

idő előtt semmit se ítéljetek

1 Korinthus 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.

Visszafogni magad az ítéletben. Egy impulzív, aktív embernek nehézsége van azzal hogy visszafogja magát az élet bármely területén. De az ítéletben való visszafogottság nehézsége nem temperamentum kérdése, hiszen a csendesebb emberek is ítélnek akkor is ha nem mondják ki hangosan. Miért ítél az ember ? Mert így részben kibújhat a felelősség alól. Aki ítél azt nem ítélik, talán ez az érzés van benne. Egy másik ok az, hogy a várakozáshoz szükséges egy szellemi látás. Ahogyan érettség kell a hosszú távú megerősítéseket kivárni, úgy az ítéletben is azok tudják megvárni a megfelelő időt (amíg eljön az Úr) akik kápesek tűrni azért, mert tudják, hogy várakozásuk jobb eredményhez fog vezetni mintha azonnal, sietve maguktól tennék meg az ítéletet. Az igevers befejezése, noha kétélű (hiszen ha a szív titkos indulatai felszínre jönnek akkor lehet hogy súlyosabb lesz az ítélet) de ugyanakkor pozitív is: hiszen dícséretről beszél. Tehát mielőtt kimondanánk egy végleges ítéletet, inkább ne tegyük, bízzuk az Úrra ezt és a megfelelő időben majd világos és tiszta lesz a helyzet, minden részletében ismert, és talán pozitívabb fényben és megértőbben fogjuk látni a dolgokat mint ahogy most látjuk azokat.

Minden a tiétek

1 Korintus 3:21b-23 Mert minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendõk, minden a tiétek.Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.

A birtoklás nyugalma. Mi ad nyugalmat attól a hajszától amibe a világ kergeti az embert ? Hogyan lehet nem kérkedni, nem irigykedni és vágyni, nem dicsekedni emberekkel, emberi dolgokkal, birtokolt vagy birtokolni vélt javakkal ? Mikor éri el az ember a nyugalmat, az elégedettséget, a biztonságot, azt a békét amiért olyan sokat harcol, amiért olyan sokat felad az életben ? Semmiképpen sem akkor amikor küzd, amikor még bizonyítani akar mindenkinek és minden területen, amikor még a pénze, a külső megjelenése vagy más attribútuma alapján próbál a béke és nyugalom helyére eljutni. Az a béke és nyugalom amiről itt Pál beszél, az nem a birtoklás hajszolásából jön, hanem a valódi birtoklás megéléséből. Minden a tiétek … minden. Nincs több hajsza, nincs több bizonygatás, hanem a fiúság birtoklása van. Az ellenség el akarja hitetni hogy „nincs semmitek” (ahogy Jakab írja)

Jakab 4:2-3 Kívántok [valamit,] és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Ez az amit az ellenség látni szeretne emberek akik elhitték hogy nincs semmijük, akik elhitték hogy küzdeni, harcolni, irigykedni és háborúskodni kell mindenért, akik egymást marják egy kis emberi dicsőségért, miközben nyitva áll számukra Isten ajándékainak a bősége. Ha megállnának egy pillanatra és feltekintentenének, meglátnák az Atyát, és megnyughatnának a valóságos javakban. Nem. Rosszul mondom. Megnyugodnának valósággal Benne, mert kit érdekelnek az ajándékok már, ha megismerte igazán az Ajándékozót.

Istennek erején nyugodjék

1 Kor 2:4-5 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.

Nem észérvekkel kell meggyőzni az embereket a kegyelemnek ebben az idejében, hanem azzal, hogy bemutatunk egy olyan életet, ahol Isten ereje dolgozik, ahol Isten ereje elűzi a sötétséget … a bölcsesség és logikus, lehengerlő észérvek ideje a törvény és különösen Salamon idejében volt, de amiről Pál beszél, az a megváltozott élet, amin lehet látni a személyes kapcsolatot Istennel. Az Úr Jézus feltámadásának ereje - ez az amin a hit megnyugszik és biztos alapot talál.

Ne dicsekedjék elõtte egy test se

1 Korinthus 1:21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.

27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket; 29 Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

Isten több úton közeledik az emberhez a történelem során. Volt egy idõszak amikor a bölcsesség az értelmes parancsok által akarta meggyõzni az embereket de ma már nem ebben a korszakban élünk. Az emberek nem fogadták el Istent amikor elõttük volt a bizonyíték. Ezért most Isten más módszert választ, az igehirdetés bolondságát. Ezt olyan emberekre bízza, akik nem különösek intelligencia, származás vagy bármilyen más emberi mérték szerint. Sõt, igazából semmik. Nagyon fontos hogy így legyen ez, mert másképp az emberek Isten ajándékait arra használják fel, hogy dicsekedjenek vele. Hogy magukat különösnek, különbnek, többnek állítsák be. Az ember képes a legkisebb ajándékot is arra fordítani hogy magának istenként tetszelejgen vele, és így, mint egy szerencsétlen karikatúrája a sátánnak, elszakítja magát attól az Istentõl Aki az ajándékot adta. Ezért nagyon fontos az intés: "Ne dicsekedjék elõtte egy test se."

ha így szeretett minket az Isten

1 Jn 4:10-11 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.

Hogyan kezelik az emberek a kofliktusokat ? Ugy, hogy lehetoleg maximalizaljak a sajat nyereseguket beloluk. Hogyha megbantanak, megsertik az egodat, akkor elegtetelt kell vegyel. Bocsanatot kell kerjenek toled, el kell ismerjek nagyszerusegedet, ki kell kuzdd magadnak azt a tiszteletet amit ugy gondolod hogy elvesztettel. Hogyha rosszul viszonyultak hozzad, te is rosszul viszonyulsz, amig a masik be nem latja azt hogy hibazott, meg nem adja magat es hozzad nem jon es helyre nem allitja a dolgokat. A legfontosabb az, hogy megtudjak te ki vagy, hogy nem kezelhetnek teged csak ugy akarhogy. Hogy kiharcold azt hogy elismerjenek. Kikoveteld azokat a szavakat amelyek biztositjak poziciodat. Ennek erdekeben a legtobb konfliktusban a versenges stretegiajat alkalmazzak: en nem engedhetek mert akkor en leszek a gyenge. Akkor en leszek a vesztes. Akkor azt fogjak rolam gondolni hogy tenyleg igazuk volt abban ahogy kezeltek engem. Es ez megengedhetetlen. Ezert inkabb kuzdok, akkor is hogyha ez a konfliktusoknak egy olyan palyajara allit engem amely a vegen boldogtalanna tesz.

Nehez szeretni azt aki megvet teged. Miert ? Mert amikor szeretsz, elvarod hogy viszontszeressenek, amikor tisztelettel kozeledsz a masik emberhez elvarod hogy o is tiszteljen teged. Amikor baratsagos vagy, elvarod hogy ne hasznaljanak ki. De amikor valaszul megvetest kapsz, amikor csak arra hasznalnak az emberek hogy onnon velt ertekuket bizonyitsak azaltal hogy leneznek teged, amikor vitaikban a gyozelem es a maguk igazanak bizonyitasa fontosabb mint az igazsag keresese ... akkor mit teszel ? Erre is van egy testi valasz, az oember valasza: akkor en is ilyen leszek. En is megvetem oket, es lenezem oket. En is versengeni fogok veluk. En is ugy fogok vitazni, hogy nyerjek, en is ugy fogok kuzdeni ahogy ok, ertekeiket magameva teszem es megmutatom nekik ... es a vegen tisztelni fognak engem is.

Kis jatekelmeleti hatter az egeszhez: egy olyan jatekot lehet elkepzelni amit 2 jatekos jatszik, aki vagy a kooperalast vagy a versengest valaszthatja. Ha mindketto a versengest valasztja, nyernek egy kicsit, ha az egyik verseng a masik kooperal, akkor az nyer aki versengett, es hogyha mindketto kooperal akkor mindeketten tobbet nyernek mint a legelso esetben. Az elso termeszetes reakcio az az hogy versengeni kell. Ha a masik mindig a versengest valasztja akkor ezzel a strategiaval szemben megprobalni a kooperalast az vesztes opcio. Elso ranezesre tehat ugy tunik hogy a kooperalas kizart ... es hogyha nagyon sok strategiat egybezarnank akkor mindig az jonne ki nyertesnek aki verseng. De reszletesebben megvizsgalva ezt a probelmat azt talaljuk hogy a legsikeresebb strategiak azok, amelyek tanulnak es adaptalodnak, es ugyanakkor van bennuk egy joindulatu torekves a kooperaciora. Tehat ha a stretegia a felajanlott kooperaciora kooperaciot kap, akkor ez megerosodik benne es folytatja a kooperaciot, mig hogyha versengest kap akkor o is elkezd versengeni, de bizonyos tendenciaja van arra hogy elfelejtse azt hogy a szembenallo strategia versengett es visszaalljon a kooperaciora. Tehat nem azonnal negativan valaszol a negativra, hanem igyekszik a kooperaciot visszaallitani.

Igy matematikaiag is be lehet latni hogy nagyon ertelmes dolgokra tanitott az Ur minket ... tarstd oda a masik arcod is, menje el vele akar ket merfoldre is ... boldogok a bekessegre igyekezok. Tehat csak logikaval is belathato hogy a reflexbol jovo visszautok valasz az nem a legjobb. De olyan nehezen tudjuk ezt elengedni. En legalabbis. Es ebben is van logika mert olyan strategiakkal szemben amelyek allandoan versenyeznek, egy joindulatu strategianak is vedelembol el kell kezdeni bezarni az ajtot ... de nem azonnal, nem egybol. Isten kegyelmenek evezredeiben elunk ... Isten nem zarta meg be az ajtot az emberek elott, a kegyelem ott van. Az egyeni eletben nem evezredekrol hanem evtizedekrol lehet beszelni, sokszor kevesebbrol ... de ott vannak a lehetosegek arra hogy strategiat valtoztassunk hogy kooperaljunk ... Isten, akit az emberek megvetettek, akivel az emberek versengenek inkabb, azt valasztja hogy meg egy eselyt ad a kooperaciora, meg egy eselyt ad a szeretetre.

Visszaterve magamra ... engem megallitott ez az igevers. Ha igy szeretett minket az Isten ... Ha igy szeretett engem az Isten. Akkor en miert haragszom ... miert nem adom fel a visszafizetest, miert akarok versengeni ... inkabb valasszam azt hogy kooperalok. Hogy szeretek. Nem kikuzdve a jogomat hanem lehetoseget adva egy masik valosagnak, a szeretet valosaganak. Azert, mert Isten engem megtanitott maskepp jatszani mint ahogy a vilagban van a jatek. Mert lattam Istent maskepp jatszani es mert valamennyire ertem is azt hogy miert ertelmes az amit Isten tesz. Nem latom at az egeszet, de tudom hogy Tole tanulva, az en strategiam is helyes lesz.

Egy fogyatkozásod van

Márk 10:20-24 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

Egy nagyon fontos gondolat, amire rájöttem ebből az igéből: nem lehetsz Istené amíg saját magadat építed fel Istennek. A legtöbb ember pedig ezzel foglalkozik, a saját Isten-bálványát építi. Akkor is hogyha elsőre azt mondják: természetesen nem ! Miért is akar gazdag lenni az ember ? Mert a pénz lehetőségeket hordoz magában: tenni dolgokat, különbnek lenni másoknál, hatalmat jelent és képességeket. Szabadságot. Azt hogy én irányítom a dolgok menetét ...

Más dolgok is benne lehetnek a bálványban: szépség, erő, képességek, tudás, elismerés más emberek részéről, népszerűség, ... viszont egyre inkább azon dolgozunk hogy mindez egy dologhoz vezessen: pénzhez ... és mindezeket egy dologra váltsuk be: pénzre. A pénz kifejezi a státuszt. Egészen nyersen: annak mértéke hogy mennyire jutott az ember az önmagát istenné tevő úton.

És jaj a gazdagoknak: miért ? Mert ők messzire jutottak ezen az úton. Sokat “elértek” ahogy mondani szokás. Az pedig, aki sokat elért, nem kíván lemondani róla. Nem kívánja feladni saját értékes “istenségét”. Enélkül pedig nem lehet elfogadni az Urat. Amíg össze nem török, amíg azt nem mondom az Úrnak, itt vagyok, semmi vagyok, nem ér semmit se a pénzem se semmi amit tettem vagy tenni tudok, de csak Rád nézek csak Téged akarlak ... senki mást.

Szegény “gazdag” ifjú ... nem tudta ezt kimondani. Fájt, túlságosan fájt arról a sokmindenről lemondani ... nem tudta elengedni. Pedig elengedés nélkül nincs igazi szeretet, mert minden igazi agapé szeretet alapja az, hogy szükséges a szeretetet adó személy részéről az hogy ok nélkül szeressen, a szeretetet elfogadó személy részéről pedig az hogy minden mást feladva csak elfogadja ezt a szeretetet.

Isten egyik legjobb mércéje a te szíved állapotáról ez: El tudod-e dobni magadtól azt amit szeretsz, egy szempillantás alatt, ha az Úr erre kér ? Most, mindazt ami a péztárcádban van, oda tudod adni ? Az autódat ? A házadat ? A kabátodat ami rajtad van ? Nem ? Nem ? Biztos vagy ebben ?

Ajánlom ezt az igehirdetést azoknak akik tudnak angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=pBhqrtMqrv8

az ácsmester fia ?

Mk 6:3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.

Ellentmondásos dolog ez. Egyrészt a gadarénusoknak a saját földjükről való ember mondta el az evangéliumot, ő volt a legjobb üzenethordozó. Másrészt az Úr Jézusra nem hallgatnak a saját rokonai, a saját faluja. Ez furcsa, nem ? Úgy tanították nekünk hogy ha jól élünk, ha hívő emberként élünk akkor vonzóvá tesszük az üzenetet. Senki sem élt jobban mint az Úr Jézus mégis, ahol Ő volt, ott nem tette ezzel vonzóvá mások előtt az üzenetet. Miért van ez ? Mert a hívő ember nem arról beszél, nem azt mutatja be hogy ő maga milyen jó, milyen nagyszerű életet él. Hanem egy Isteni kegyelemről beszél ami megragadja őt. A szomszéd pedig azt mondja: miért éppen téged ? Mivel vagy te különb mint én hogy te mondod el nekem az üzenetet ? Semmivel. Irigység. Ugyanakkor nem kerülhetjük ki ezt, hogy a családunknak, a szomszédainknak bizonyságot tegyünk. Akkor sem, hogyha ismernek, ismerik hibáinkat, ismerik bukásainkat és mindazt ami rossz bennünk. Mert nem magunkról kell beszéljünk. De ezzel együtt fel kell készülni rá, hogy lehet hogy nem fognak meghallgatni.

Misszió két lépésben

Mk 5:17-20 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

Első lépés: meggyógyítja a megszállt embert, de nem fogadják szívesen, inkább elküldik. Nem erőlteti magát rájuk, viszont egy valakit otthagy tanúnak. Ezt az embert ismerik és látni fogják benne a változást.

21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

Második lépés: Amikor másodszor megy, akkor odagyűl a tömeg hozzá. Ennyire megváltoztatta egyetlen ember az egész környéket és a viszonyulásukat. Nem kell nekünk sem türelmetlennek lenni ami Isten munkáját illeti. Van, amikor nem fogadják szívesen azt aki Istenről beszél, és lehet ilyenkor valami másnak kell helyet adni – például egy megváltozott életnek ami bemutatja azt amiről beszélni akarunk.

A magvető az igét hinti

Mk 4:14 A magvető az igét hinti. 26-29 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. 30-32 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.


A magnak van egy érdekes tulajdonsága. Az hogy kicsi. Nagyon kicsi. A magvető az igét hinti. Nem csinál többet. Ennyi az ő munkája. Ezután alszik, és felkel és egy idő után látja azt hogy a mag kihajtott, felnőtt. Magától. Növekedik, amíg be nem tölti azt amire be volt programozva. Az élet ilyen, és az Istentől adott élet is ilyen. Amit mi mondunk el egy másik embernek az csak egy mag. Senki nem képes arra hogy erővel megvalósítsa azt a programot ami a magban van, ugyanúgy, nem képes senki erővel megvalósítani egy másik emberben az Ige munkáját. Az magától történik. Túl kicsinek látszik a szerepünk ebben ? Túl kicsinek látjuk a magot. Az Úr Jézus pedig azt mondja: nézd az egyik legkisebb magot amit ismersz. És mégis, nagy fa nő ki belőle, olyan nagy hogy a madarak is fészket rakhatnak rá. Te csak hitsd a magot.

Hallgatás

Mk 3:4-6 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.

Meggyőződésem, hogy a hit ellentéte nem a hitetlenség, hanem a vallás. Egy ember akinek nincs hite, könnyebben jut hitre, mint az akit megvakított a vallásosság. Hogyha valami újat hall egy ember, valamit amit eddig nem hallott, Istenről, az Úr Jézusról ... akkor talán megmozdul benne valami. Talán végiggondolja az életét, talán ... elkezdődik egy folyamat benne. De milyen sötét lehet az a szív aminek a füleit már megsüketítette az a sok szertartás és prédikáció amin részt vett. Milyen kemény lehet az a szív amelyik ezerszer hallotta az evangéliumot de sohasem alkalmazta magára. Minden kimondott nem, minden kifogás, minden elutasítás ... a farizeusok számára ez az egész csak egy politikai játék. Ők ebben a játékban a főpapok, a hagyomány és a törvény az ami alapján mások felett ellenőrzést gyakorolnak, ami megadja a tekintélyüket, poziciójukat és csak arra kíváncsiak, hogy az Úr Jézus szembe mer-e szegülni velük. Meg meri sérteni a szombatot megint. Nekik csak ez a kérdés.

Az Úr Jézusnak pedig egy másik kérdése van. Szabad-e. Akarjátok-e a gyógyulást. Lehetséges, ha akarjátok. A leprás ember azt mondja az Úr Jézusnak: Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem. Itt pedig az Úr Jézus kérdezi: akarod-e. Akarod-e hogy gyógyítsak. Hogy meggyógyítsalak. Szinte a farizeusokhoz szól a kérdés: Te farizeus, te akarod-e hogy meggyógyítsalak téged, mert szeretlek és meg akarlak gyógyítani, akkor is hogyha te ezt a beteg embert is arra akarod felhasználni hogy engem megfogjál.

A válasz: hallgatás. Kemény, konok, hallgatás.

Az Úr Jézus pedig rájuk néz és haragszik. Haragszik, mert ezeken az embereken múlik az hogy ilyen kemény a szívük. Hogy ilyen hajthatatlanok. Hogy nem érdekli őket ez a beteg nyomorult ember aki gyógyulásra várt egész életében. De legjobban azért haragszik hogy Isten valóságát kicserélték egy vallásra, egy hagyományra, egy saját érdekeiket szolgáló rendszerre ami fontosabb nekik mint Istennek a jelenléte közöttük.

Miért miért miért?

Mk 2 Vallásos emberek kérdései a hívővel szemben

Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?

Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

Miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?


Három típusú kérdés:

1. Miért vagy te más ? Miért szereted ezeket az embereket ? Nem tudod hogy rendes ember nem eszik és iszik ezek társaságában ? Ez inkább kívancsiság, noha már van benne egy adag ítélet. Amikor a hívő ember olyant tesz ami nem illik a vallásos ember menetrendjébe, ez a reakció. Először is miért teszi ? Talán nem tudja azt hogy nem így kell tenni, kicsit helyreigazítjuk. Burkoltan megmondjuk neki azt hogy ne tedd ezt így mert nem “szokás”. Hátha helyrejön és ezt a kis hibát elsimítjuk magunk között. Mégse lehet így viselkedni.

2. Nincs mibe belekössek, de te már zavarsz engem. Az első kérdésem után is már láttam rajtad hogy nem akarsz beilleszkedni, nem akarod megtanulni a hagyományt, nem tiszteled azt amit mi jónak tartunk. Ja ja, te olyan vagy mint ezek közül a rendbontók közül az egyik. Valami szektás féle lehetsz ... de hogy is van nálatok a szektáknál ? Valami jehova tanúja vagy ? Vagy mormon ? Vagy valami afféle (és elsorol 2-3 nevet amiknek semmi közük egymáshoz de amik az ő fejében abba a “rossz” kategóriában vannak). Na akkor hogy is van ez nálatok a szektában ? Az egyik böjtöl, a másik nem ? Miféle rendetlenség ez ? Ti teljesen összevisszák vagytok ... bezzeg a mi hagyományaink ! Azok szépen rendbetartanának titeket.

3. Ti nemcsak szemtelenek vagytok hanem elrontjátok azt amit mi felépítettünk ! A szombat napját nem tartjátok meg ! Ti teljesen ellen vagytok mindennek ami jó ! Nem tudjátok hogy ezt nem szabad ! Tilos ! Megtiltjuk nektek hogy ezt tegyétek. Nem engedjük hogy leromboljátok az ezeréves hagyományt. Ez az alapja a vallásunknak, és ti ezt is megszentségtelenítenétek ! Hogy meritek ezt tenni ?

Az Úr válasz pedig, szelíden: A betegekre, a bűnösökre, kegyelemmel, irgalommal, szánalommal és együttérzéssel gondolj. Gyógyítani akard őket, ne megvetni vagy elkerülni. Nem látod hogy erről van szó ? Nem látod hogy én, Isten Fia itt vagyok, azért hogy találkozak veled ? Mint egy vőlegény a menyasszonnyal mint egy szerető Isten a gyermekével ? Tényleg ennyire nem látod amikor a szabályokról és böjtről és kirekesztésről beszélsz, hogy az az Isten van itt akit te a száddal tisztelsz (noha a szíved távol van Tőle ?) És végül: nem látod hogy érted van ez ? Minden. A szombat, a kalász, az hogy itt vagyok, az hogy válaszolok a kérdésedre. Minden érted van. Ha egy dolgot látnál a Dávid történetből, ha nem a dicső történelmi múltban látnád, hanem azt látnád hogy ott volt egy ember aki minden szabály megszegett, de szerettem, minden ellenére, és ő szeretett engem, és kapcsolatban voltunk: az Isten, meg az ember, akit teremtett.

Ott volt a pusztában

Mk 1:13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

Szent egyszerűség az, ahogyan Márk leírja a negyven napi pusztaságot ebben az igeversben. Negyven nap, 960 óra magány, egyedüllét, éhezés, nélkülözés, veszély, kísértés és megszabadulás, a sötétség erőivel való küzdelem és a mennyei erő és segítség tapasztalata. Mindez egyetlen mondatban. Kell-e nekünk tudni a részleteket erről a pusztáról ? Kell-e ismerjük a küzdelem részleteit ? Negyven napig nem enni semmit amíg “végre megéhezik” az ember ... milyen lehetett ott a pusztában ? Milyen lehetett az a magány ami veszélyekkel van tele, vad állatokkal van tele, ismeretlennel és félelemmel van tele ... milyen lehetett az a puszta. Érdekli-e ez Márk evangéliumát ? Nem. Annyit tudunk meg róla amennyi szükséges. Minden szónak jelentése van. Puszta volt, nem volt egy szép, vonzó hely. Kopár és kietlen volt. Az élet számára ellenséges, nem természetes környezet. Negyven napig volt ott az Úr. Vagyis elég hosszú ideig ahhoz hogy jelentősége legyen az eltöltött időnek. Hogy mindaz amit magával hozott az ember, a múltba kerüljön, és csak a lényeg maradjon meg, Az, aki igazán jelen van a pusztában. Kísértve van a sátántól. Nem vakációról van szó. Nem kikapcsolódásról, hanem életbenmaradásról. Vad állatokkal volt együtt. Szellemi és fizikai veszélyeknek kitéve. És végül, a győzelem: angyalok szolgálnak neki.

Én. én. 6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa?

Így kezdi meg szolgálatát az Úr Jézus ezen a földön.

ilyen nagy hitet

Máté 8:8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre;

A százados jól tudta hogy a maga kis világában vannak emberei akik azt teszik amit mond nekik. Abból amije volt kivetített egy képet Istenre ... megértette azt hogyha ő képes erre a maga kis világában, akkor Isten sokkal inkább. Megadni Istennek azt a tiszteletet hogy magam felett valónak tekintem, természetes módon.

Hogy ez egyértelmű ? Nem, nem az. A zsidók jelt kívántak, kísértették az Urat. A holdkóros gyermek apja azzal kezdi: “... ha segíthetsz rajtam”. Bizonyítsd be hogy Isten vagy, akkor talán hiszek neked ... és itt van ez a római, ez nem kérdez, nem igazoltat, nem helyezi magát a bíró poziciójába. Hanem egyszerűen elismeri Istent ... Istennek.

Sokszor csak ennyi hiányzik a gyógyuláshoz.

elengedes

Egy testveremmel folytatott levelezes soran fogalmaztam ezt igy meg ... es o blogravalonak itelte ezt, tehat itt megy.

Es igen, hitetlenek vagyunk meg turelmetlenek, de az erettseg egy adott szinten azt jelenti hogy elengedem azt ami most es itt es kozel van es amibe annyira beleeltem magam, es meglatom kicsit szelesebb latoszogbol, kicsit keveseb magamra koncentralva, kicsit eltavolodva az egesztol a nagyobb kepet, ahol mar nem is annyira rolam van szo talan ... mi van ha Isten is varakoztat ahogy lanyok teszik fiukkal, kereti magat, mi van ha ki akarja probalni hitunk es erzelmeink az altal hogy a nem logikusat teszi ? Es mi belelovalljuk magunkat a jatekba ahelyett hogy meglatnank mirol szol a jatek, azt hogy nem a jatek kimenetele a fontos hanem az ahogyan jatszottunk ?

buzgó szerelmed

Ésa 63:9 Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében váltotta Õ meg õket, fölvette és hordozá õket a régi idõk minden napjaiban. 10 Õk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és õ ellenségükké lõn, hadakozott ellenök.

Egy igazi kapcsolatban mindig van küzdelem. Nem idilli, nem egybõl minden nagyszerû, hanem van fájdalom, szenvedés és küzdelem is. Isten szeretetét nem felhõtlenül viszonozta a kiválasztott nép, hanem engedetlenséggel, szomorúságot okozva, haragot okozva. Isten is küzdött ellenük, és harcolt velük noha mindennél jobban szerette õket. Valahogy ez az egyik mércéje egy kapcsolatnak: ha valódi, akkor ott valóban fáj a visszautasítás, a megvárattatás. A szenvedés és a fájdalom is valós mert csak így lehet valós a szeretet beteljesedése és az öröm, mindenen felül áradó örom is.

15 Tekints alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tõlem! 16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.

Milyen valódi a vágyakozás, a hiány, a szerelem és a hatalom ismerete és a másik szívének dobogását hallgatni akaró, epekedõ szív ... és a beismerés, hogy igen Uram, a Tieid vagyunk. Az egymáshoz tartozás, amikor nemcsak a jó idõkben, csodákban, és a kapcsolat magaslatain hanem a mélységekben és nehézségekben és küzdelmekben és egymás meg nem értésében kialakult egy egység, egy együvé tartozás, a megértés és a szeretet, amikor egy kapcsolat mindenen át megérik és éretté válik ... és tartóssá és permanenssé. Tégy engem mint egy pecsétet, a karodra és a szívedre.

nyisd szét a te szájad

Zsoltárok 81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Példabeszédek 31:8-10 Nyisd meg a te szádat [...]
Nyisd meg a te szádat [...]

A 81. zsoltárnak ez a verse nagyon is témaversem volt az utóbbi idõben. Feladni, odaadni Istennek ezt, elfogadni az Õ megoldását. Úgy látom sokan görcsösen összeszorítják a szájukat, kemény elhatározással a saját akaratuk mellett (ez talál az összeszorított szájhoz) ... bükszén, akaratosan. Közben Isten ott van, jelen, várva mint a szülõ a csecsemõre, hogy kinyissa a száját. A nagy kanál készen van, pontosan azzal a táplálékkal amire szükségünk van. De a szánkat azt mi kell kinyissuk, bízva, tudva, hogy a mi szülõnk jót ad nekünk. Ez a feladás pillanata amikor mindent leteszünk feladunk és várjuk Isten megoldását. Egyik legfontosabb probémám most jelenleg a párválasztás kérdése. És ezzel kapcsolatban: kétszer is írja a Példabeszédekben, a derék asszony leírása elõtt ezt: nyisd ki a te szádat. Tudom hogy kicsit erõltetett az Ige eredeti értelmezéséhez, de számomra itt és most nem az. Hanem üzenet, hogy ebben a kérdésben még inkább, azt akarjam, arra vágyjak amit Isten akar. Ahogy Vilmos testvér mondta nekem annak idején: nem az a fontos hogy tudjam mi Isten akarata, hanem az, hogy kész legyek azt követni. Isten a szívet nézi, azt hogy kész-e azt követni amit az Úr mond akkor is ha még nem tudja a választ. Nem a válasz maga a nagy dolog, hanem a szív állapota a válasz elõtt. “The journey is the thing” - az út az, ami számít.

ne nyugodjatok

Ésaiás 62:6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

Sokszror kérdeztem meg azt hogy miért kell kitartóan imádkozni ... az én szemszögembõl néha úgy tûnik hogy elég lenne csak egyszer elmondani, hiszen utána Isten megjegyzi ... de ez az igevers is azt mutatja hogy az imádság az kitartásról, folyamatosságról szól. Az õrállók feladata az hogy ott legyenek, jelen legyenek, emlékeztessenek jelenlétükre. Egy jó házõrzõ kutya ugat, egy jó õrálló jelen van és éber, egy igazi barát megkeres és beszélgetni akar veled, az, aki imádkozik, az pedig akkor végzi jól a feladatot amikor kitartóan imádkozik. Szándékaink komolysága, lényünk mércéje sokszor a kitartás, fõleg ami a kapcsolatokat illeti. Könnyû felszínesen barátkozni, rövid idõre megkedvelni valakit meg megkedveltetni magunkat valakivel ... a legtöbb ember talál valakit aki jó hozzá ... de hû embert, azt kicsoda találhat ? kérdezi Salamon. Valóban, talán az imádság egyik célja nem is annyira az amit gondolnánk ... nem a konkrét egyszeri imádságról szól, hiszen Isten jól tudja minden gondolatunkat ... hanem minket változtat meg elsõsorban az, hogyha kitartóan imádkozunk. Kitartó, erõvel, energiával teli élet. Ez az amit az Úr látni akar bennünk.

mert meghalsz

Ésaiás 38
1 [...] Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen


Eszembe jutott egy jelenet a Fight Club-ból. Egy emberre várnak aki egy nagyon vacak munkahelyen dolgozik, alig él a fizetéséből. Amikor kijön a munkahelyéről, Tyler odamegy és odateszi a fegyvert a fejéhez. Lassan megérti az ember hogy most ez nem rablás.
- Így akarod leélni az életed ? Mi lennél, ha bármi lehetnél ?
- Nem tudom.
- Akkor halott vagy, itt és most, fordítsd el a fejed. Tíz, kilenc, nyolc ...
- Állatorvos. Állatorvos szeretnék lenni ...
- Állatok. Ehhez iskolába kell járni. Most iskolában lehetnél, és tiszta erőből dolgozhatnál az álmodon. Vagy halott lehetsz. A te választásod.
[...]
- Holnap reggel felkelsz és megtalálod a módját annak hogy elkezd az iskolát megint. Ha nem, nálam van a hajtásid. Még ellenőrizni foglak. Három hónap múlva, hat hónap múlva, egy év múlva, és ha nem vagy iskolában és nem vagy úton afelé hogy állatorvos legyél, halott leszel.

Szóval: NEKED mi a kifogásod az életre ? Ezékiás is sírt. Kifogásokat keresett az életben maradásra. Nagyon sokan sírnak amikor szembe kell nézni a halállal. Szeretnének többet élni. De miért ? Mi a célja az egésznek ? Mi az értelme ? Ha bármi lehetnél, mi lennél ? És miért nem vagy az ? Mi értelme életben maradni ? Nem vagy már halott akkor hogyha nem tudod mi az értelme az életednek ?

A Braveheart-ban van egy jelenet ... amikor már a börtönben van, kivégzése előtt, azt mondja: minden férfi meghal. Nem minden férfi igazán él. Hát ez itt a kérdés, hogyan élsz, és élet-e ez igazán amit élsz ?

Ezt a kérdést kell megválaszolni.

Get bust living or get busy dying
(kezd el igazán élni vagy kezdj neki igazán meghalni).
(Shawhank Redemption)

Jó annak aki megérti ezt és megragadja az igazi életet.

Akkor kijött az Úrnak angyala

Ésaiás 37:12-13 Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait? Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?

Ezékiás egyetlen erős pontja az hogy Isten oldalán áll. Nem igazán tesz semmit, csak kivárja amíg a konfliktus oda jut hogy most már nem róla van szó, hanem Istenről. Hogyha Istenben, Isten mellett maradunk akkor minden igazán fontos konfliktus erről fog szólni. A győzelem tehát ott kezdődik, hogy a helyes küzdelemben legyünk.

14 [...] kiterjeszté Ezékiás azt az Úr elõtt.

Ez a mi részünk a küzdelemben. Kiterjeszteni mindent az Úr előtt.

20 És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az õ kezébõl, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.

Amikor erről van szó. Amikor nem személyes, nem kívánságainkra vagy gerjedelmeinkre kérjük az Úr segítségét hanem arról a munkáról van szó amire készített minket: a Róla való bizonyságtételre. Boldog az az ember aki ide kerül mert az az ember már győzött.

21 Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt

Az imádság titka: Isten megvárja amíg kéred. Nem tudom miért, de megvárja.

36 Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret

Mindig megragad az hogy mennyire rövid ennek a leirása. Minden regényíró vagy filmrendező ezt a részletet ragadná meg, hiszen ez a leglátványosabb, ez a legmenőbb, itt van a csoda, a hatalom, a megállíthatatlan Erő. Az Ige egy fél mondatban elintézi. Nem ez a lényeg. A lényeg mindabban volt ami ide vezetett.

Ne a problémát nézd, hiszen nem nagy dolog Istennek megoldani a problémáid. Ne azt nézd hogy milyen megoldások lehetségesek, nézd az Urat és akarjál közel lenni Hozzá. Ő egy fél mondatban meg tud oldani lehetetlennek tűnő dolgokat.

Az Úr mondá nékem

Ésa 36:10 És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!

Rabsaké azt mondja hogy engem Isten küldött ide. Nagyon sokan nagyon könnyelműen mondják azt: ez Isten akarata. Szerintem nagy merészség ilyent kimondani, főleg azért mert az esetek nagy többségében az emberek a saját akaratukról beszélnek, és csak szeretnék azt hogyha ez Isten akarata lenne. Mint azok a fiúk akik úgy mennek oda a lányokhoz hogy azt mondják nekik: Isten akarata az hogy együtt legyünk. És ha nem jön be ez egy lánynál, mennek tovább, valamelyiknél csak bejön. Ez visszás. Isten aláírását hamisítják egy döntésre. Más néven ezt nevezik varázslásnak. Kényszerítem Istent arra hogy az legyen az akarata ami az enyém. Az őszintén Isten akaratát kereső emberek ezzel szemben alázatosak. Nem jelentik ki hogy ismerik a választ és nem verik ezt nagy dobra. És csak akkor mondanak ilyent hogyha tényleg egyértelmű lett számukra a vezetés.

még a bolond se téved el

Ésa 35:8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;

Egy gyakori kérdés az hogy hogyan ismerhetem meg Isten akaratát valamivel kapcsolatban ? Hiszen nehéznek vagy misztikusnak tűnik ez ... lehetetlennek. Mintha valamilyen trükkje lenne az egésznek amit ha megtanulhatnék akkor én is meg tudnám mondani azt hogy mi Isten akarata. Nincs trükk. Nincs varázsformula, és nem is lehet megtudni előre Isten akaratát ... csak a maga idején helyén, azt, aki az Övé, azt vezeti az Úr. A szentség, a tisztaság útja, és nem kell hozzá különösebb értelmi képesség ahogy az Ige is mondja: ezen az úton még a bolond sem téved el. Mert egyértelmű.

A feltételek is egyértelműek: aki ezen az úton jár ... és: tisztátalan nem megy át rajta.

a múlt félelme

Ésa 33:18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?

Félelmek, félni attól aki összeírja a tornyokat ... egy barátommal beszélgettem arról hogy mennyire fél attól hogy az emberek hogyan néznek rá, mi a véleményük róla. Ha mond valamit előttük, milyennek fogják tartani azt ? Ebben a félelemben le lehet élni egy életet, úgy, hogy ez meghatározza azt ahogy élünk. Mások véleménye ... egyik ember a másiktól nyeri a dicsőséget, egymás véleményére épitik létük bizonytalan értékelését ... és közben félnek, mert valahol érzik hogy ez az egész nem valódi. Hogy csak quid pro quo az egész, egy játék, ahol a semmit osztják. De eljön az idő amikor nem mások szemében mért hamis értékünk lesz a mérvadó többé, hanem az akik valójában vagyunk és azok az értékek amik valóban jelentenek valamit. Addig is boldog az, aki úgy él, mint aki már a háta mögött látja azt amivel még ma meg kell küzdenie. Boldog az, aki ezt a múlt félelmének látja csupán.

bensõm Moábért, mint a czitera sír

Ésaiás 15-16 Evangélium a nyomorúságban

15:5 Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszõig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.

16:9,11 Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szõlõjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.Ezért bensõm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!

Meglep ez a hozzáállás. Moáb: az ellenség. A kegyetlen, a bűnös, az Izráel ellen sikeres nép, Isten elleni lázadásban, bűnben, elutasításban. Minden oka megvan Izráelnek hogy gyűlölje őket. De sírni az én ellenségem nyomorúsága felett ? Bánkódni ? Empátiával, együttérzéssel viszonyulni hozzá ? Szívem kiált érte ... együttérzek vele, értékelem lakásának, lényének, egyediségének szépségét. Elismerem, meglátom benne a különlegeset, azt ami számára drága volt, értékes. A Lutith hágóját, a Horonaim útját. Elképzelem nekik mit jelent elhagyni ezeket a helyeket. Elképzelem milyen veszteség az hogy egy virágzó, ereje teljében levő népet, ami terjeszkedett, aminek végvárai Zoárban voltak már, ezta népet most kivágják, mint egy zöld, ép, növekvő fát. Sibma szőlőjét, az aratás, a szüret helyeit megszüntetik.

Kicsit betekintést jelent ez abba ahogy Isten néz a bűnös, tőle elforduló, vele ellenséges emberre. Látja szépségét, látja értékeit, szomorkodik és megindul a nyomorúságán.

16:1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.

Ezt az igeverset a váratlan evangéliumnak nevezném. Az ellenség pusztulásán való öröm és vigasság helyett, elindul egy Bárány a pusztán át. Az Úr, mint egy Bárány kellett kijárja a pusztaságot értünk, az ellenségeiért, hogy el ne pusztuljunk, hogy egy út legyen számunkra, aminek a vége nem a pusztulás, hanem az élet.

Egy Bárány a pusztában, egyedül, a Nyugalom helye és a Goglota között. És megy, mert küldték, engedelmesen, fel a hegyre, Sion leányának a hegyére ahol megfeszítik. Az ellenségeiért.

16:3-5 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, [és] a bujdosót ne add ki! Lakozzanak benned menekültjeim, [és] Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrõl a tapodók. És [Isten] kegyelme megerõsített egy ülõszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresõje, igazság ismerõje.

Ilyen kell legyen egy gyülekezet. Mint egy árnyék. Rejtek, Biztos hely a menekülteknek. Azok akik az ítélet alól Istenhez menekülnek, azokat mind be kell fogadni ... el kell fogadni, a legerősebb legbiztosabb helyre tenni őket ... nem ítélgetve, nem kibeszélve bűneiket és vétkeiket, nem törvényeket előírásokat tenni a vállaikra, nem leterhelni őket, nem egy vallás rabszolgáivá téve, a saját specifikus szabályokra kényszerítve őket, hanem menedéket nyújtani nekik a szeretetben.

Az ítélő bíró aki megtisztítja őket az az aki a Dávid sátorában ül, aki tényleg ismeri az igazságot és aki megváltoztatja az ő szívüket.

mert elpusztítád földedet, megölted népedet

Esa 14:19-20 Te pedig [messze] vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [sem!]

Bablion Ket bunet nevezi meg itt az Ige: elpusztitotta a foldjet, es megolte a nepet. A mai civilizacionk ket nagy bune is ugyanez: egyreszt elpusztitottuk a foldet, tonkretettuk, kizsakmanyoltuk, felegettuk, teleepitettuk kezeink balvanyaival, hazat hazhoz ragasztva, kiszoritva a termeszetet, egyre onzobben, egyre tobb helyet, energiat, nyersanyagot hasznalva elunk, meggyalazva mindazt az ajandekot ami korulvesz minket, es ezen keresztul meggyalazva ennek az ajandeknak a Teremtojet is. Neha amikor meglatok egy pici szep dolgot a termeszetben, akar egy bogarban vagy egy viragszalban az hogy mennyi torodes, gondolkozas, szeretet van benne, hogy talaljon a rendszerbe, hogy jo legyen az ember szamara, hasznos, erdekes, szep ... mi pedig eltapossuk semmibe vesszuk kiirtjuk az egeszet, kivagjuk az erdoket, letapossuk a novenyeket amikbe Isten beletervezte azt hogy hasznosak legyenek valamilyen modon a szamunkra ... es ugyanazt az unalmas egyhangu sivar kornyezetunket epitjuk ra ami vegul neurozist okoz meg mindenfele megbetegedeseket az embereknek ... es kimegyunk a "termeszetbe", es nem is latunk belole szinte semmit olyan hamar teledobaljuk szemettel, felszantjuk kereknyomokkal, befustoljuk tuzeink es motorjaink fustjevel es visszamegyunk haza, es nem tudtunk egy par percre csendben ott ulni, csak hallgatni, megfigyelni, tanulni belole, csodalkozo gyermekkent leulni az Atya ele es kinyitni szemunket szeretete jelenek millio csodajara.

Masreszt ... megoli a nepet. Ezt csinalja a mai civilizacio, megoli a nepet, egyre kevesebb gyereket vallalnak az emberek, a mai modern nonek joga van megolni a magzatot csak azert mert nem kenyelmes neki az egesz ... sok sok lombikbebi elpusztul amig egyet be tudnak ultetni amelyik elni fog, masok pedig az eletrevalo, termeszetes magzatokat olik meg mert tinedzserkorban lesznek terhesek (mert ugye mindenkinek elemi joga van a szexhez meg mielott igazan racionalis lennye valna) vagy nem jo az idozites az egyetemmel, iskolaval, nincsenek meg a "megfelelo korulmenyek" ... de nemcsak ez, elnapolt, elhalasztott csaladalapitas, gyerekvallalas, es miert ... hogy meg tobbet meg jobban meg nagyobb balvanyt epitsen az ember maganak, penzbol, karrierbol, hirnevbol, megfelelni vagyasbol ... Emberek lelkeivel kereskedunk meg mindig, amikor feladjak az emberek a csaladot, az elkotelezettsegeiket, feladjak lakhelyuket, barataikat, es oda mennek ahol "jobb elet" van, ahol "megbecsulik" (=megfizetik) a munkat. Romaniaban egyre tobb az olyan gyermek aki ritkan latja kulfoldon dolgozo szuleit. Nem baj, majd alkalmaznak bebiszittert ahogy a kulfoldiek csinaljak ... kozben Europaban egyre oregebb lesz a lakossag, nincs eleg gyermek, meg ha fizetnek se akarnak mar gyermeket vallalni az emberek ... tul nehez, tul kenyelmetlen. Egyet, talan. A ketto mar nagy szam, a felett pedig ... Romaniaban az atlag 1.3 gyerek/no. Nem kell komolyabb matematikai vegzettseg ahhoz hogy rajojjon valaki hogy ez demografiai ongyilkossag. A feher halal, ami utolerte a feher embert a nagy jolettel egyutt.

Ha Babilont megitelte Isten, elpusztitotta es megharagudott ra ...
... akkor mit szoljunk a mai vilaghoz ?

Drágábbá teszem az embert a színaranynál

Ésa 13:5 Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.

Istennek mindig van eszköze arra hogy leromboljon egy birodalmat és felépítsen egy másikat. Ami lehetetlennek tűnik nekünk a történelemben, az Istennek nem az. Nagy hatalmas birodalmak voltak, múltak el, olyan birodalmak mint a Babilóniai birodalom amit a fénykorában el se lehetett képzelni hogy valaha leomlik. Nem először épi az ember Isten ellen valamit és nem először rombolja le ezt Isten kegyelemből.

12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.

Anélkül hogy humanistának akarnék hangzani, sokszor a szegények kifosztása, tönkretétele az amin felépül egy birodalom, és ez az egyik igazság hogy Isten azt akarja hogy az ember értékes legyen – mert Isten szereti az embert. Nem a paloták, piramisok az értékek amikért sokakat oda áldoznak ezen nagy birodalmak építői – hanem az ember az értékes. Az ember akit Ő szeret. Értékesebb az aranynál.

14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;

Azt mondják a globalizáció megállíthatatlan, a népek keveredése is ... hogy ez egy új korszak, hogy ilyen nem volt. Dehogy nem. A római és babilóniai birodalomban is mindenhonnan jött népek keveredtek, volt globalizáció, voltak elpuszult, beolvasztott kultúrák, népek, nyelvek. Bármelyik nagy birodalom fénykorában el lehetett volna mondani azt hogy ez megállíthatatlan. És igaznak is tűnik ... amíg fordult egyet a történelem kereke. Második megjegyzésem, nem hiszek egy körkörös történelemben, hanem egy lineárisban, ami a kezdettől a véghez halad, de ebben a lineáris történelemben bizony sokszor látjuk ugyanazt a mintát – ha másképp is – megismétlődni.

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret

Ézsaiás 12:2-6 Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl, És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

Az egyik legmeglepőbb dolog amit az Istennel járó emberek megtapasztalnak az ez. Amikor a legsötétebb, amikor a legmélyebben van az ember, akkor felfakad a dicséret, a magasztalás, a hálaadás, Isten nevének a felemelése, a dicsőítő ének ... paradox módon, lehetetlen helyzetben és akkor amikor mások semmi okot nem látnak okot reá.

Zsolt. 30:12-13 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.

A kin az Úrnak lelke megnyugszik

Ésa 11:1-3 És származik egy vesszõszál Isai törzsökébõl, s gyökereibõl egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében [...]

Nem lehet leírni törvényekkel azt hogy milyen a tökéletes ember. Hiszen a tökéletesség nem a külsőségek helyes megtartása, nem egy forma szerinti élet, hanem valami ami belülről jön. Hiába is akarjuk ráerőltetni másra azt amit mi jónak látunk, vagy amiről megértettük hogy helyes: ez nem a szentség útja. Mert belülről kell fakadjon, akkor igazi, akkor valódi, akkor helyesen cselekszik majd mindenben, ha nincs is leírása hozzá. Az Úr nem törvényekkel szól ezekben az utolsó időkben, hanem az Ő szeretett Fián keresztül aki eljött és megmutatta mit jelent a tökéletes hajásnak lenni. Egy virágszál, egy hajtás, a gyökérből. A Csemete. És miért más ? Mert megnyugodott rajta az Úrnak Lelke. Csak ez tehet minket is massá. Nem az elhatározás nem a fogadkozás, nem a törvény követése, nem külső szabályok betartása, hanem az hogyha Isten Lelke megnyugszik rajtunk. És mit jelent ez számunkra ? Bölcsesség (nem csak ismeret) értelem (nem csak tételes tudás) tanács (nem csak vélemény vagy kritika) hatalom (nem erőfitogtatás vagy manipuláció), az Úr ismerte (nem csak szájjal tett vallomás, vagy névszerinti keresztyénség) és az Úr félelme (nem emberek véleménye vagy emberektől való félelemből megélt élet).

Gyönyörködik.

Hát ez az ami nagyon más ami már látható is. Nem teher neki a hivő élet. Nem nyűg. Nem kötelezettség. Nem felvállalt nehézség. Gyönyörködik. Az én igam gyönyörűséges. Az én terhem könnyű, mondja az Úr. Azért imádkozom, mondja Pál, hogy beteljetek: a jóban való teljes gyönyörűséggel. Az őt félőknek az Úr tényleg valóságos jót rejteget.

Kezem erejével míveltem ezt

Ésaiás 10:12-15 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a [magasan] ülõket; És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa!

Alázatosság. Azért mert Isten képessé tesz valamire, azért mert erőt ad, vagy bölccsé, okossá tesz, tudást ad vagy képessé tesz valamire, megajándékoz egy érték hordozásával, vagy széppé, vonzová tesz, érzéket ad valamihez – legyen az zene, festés, bármi ami valóban szép és értékes – azért ugyanakkor nagyon szükséges vigyázni is, és alázatosnak maradni. A legtöbb ember számára ez egy nagyon nagy kihívás. Assiria beképzelte magát. Saját magát tette Isten helyébe, ahelyett hogy elismerte volna azt hogy ő csak a fejsze. Ez az egyik legveszélyesebb dolog, és Isten nem szokta ezt annyiban hagyni.

Jób 31:23-28 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Jób igazán féli Istent. Tetszik nekem ez ahogy ezt kifejezi. Titokban megcsókoltam a kezem. Ma talán mást tennénk mások a testi kifejezés eszközei. Talán titokban megtapsoljuk magunkat. Megveregetjük a saját hátunkat. Nagyszerű vagyok !!! mondjuk titokban magunknak. Ebben a hozzáállásban azonban nincs alázatosság, nincs istenfélelem. Néha elkapom magam amikor így gondolkozom. Nyíltan jobban visszafogja magát az ember – de meg kell vizsgálni belül, igazán, hogyan gondolkozunk. És oda kell magunkat helyezni alázatosan Isten kezébe megint.

fiú adatik nékünk

Evangélium Ésaiás 9 szerint:

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van

Sötétség, bűn, nyomorúság: összefonódnak ezek, hogy eljusson az ember annak felismerésére, hogy elveszett, hogy szüksége van a megváltásra !

9-10 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

Nem tüneti kezelést kell keresni a bűnre ! Nem az okozatokat kell megszüntetni hanem az okot ! Hiába mondja valaki azt hogy az ő erejéből helyreállít, jobbá tesz mindent, hiába ígérget a test megváltást az embernek mert nem képes teljesíteni az ígéreteit. A legerősebb elhatározások is semmivé lesznek amik kevélységből és felfuvalkodásból indulnak. Csak az alázatosság segíthet az emberen.

6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

Ez a megoldás, a mi csodálatos Urunk, az Úr Jézus Krisztus, Aki egyedül képes megújítani bárkit, Aki képes a sötétséget eloszlatni és fénnyel és megújulással betölteni az életet.

Siloahnak lassan folyó vize

Ésa 8:6-7 Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik: Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erõs és sok vizét [...]

Elgégedetlenségből elmenni az Úrtól: ezt tette a tékozló fiú is az apával. Hiszem máshol ... máshol jobb, szebb, érdekesebb. Nem érted te ezt, a mai menő dolog az Assiriai birodalom, a régi Izraelnek az életmódja az olyan maradi, ósdi, haladni kell a korral, “lépést kell tartani”, nem lehet irreálisan egy múltba bezárkózva élni ... halottá, semmivé nyilvánították Istent ezek az emberek mert csak arra néztek ami a szemük előtt volt. És hol van ma Assiria ? Ninivét a térképen három pont jelzi: romváros. Könyvekben olvashatunk róla, de kultúrája, mindaz ami akkor a világ legerősebb, legmenőbb dolgának számított, mind elmúlt, elfelejtették, betemette a homok ... és hol van Siloah vize ? Ugyanúgy jelen van, ugyanúgy él és valós az Úr. Gyermekei itt vannak a Földön, követői valóságosak, tapinthatók.

Ésa 30:15-16 Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna: de ti nem akarátok; Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.

Nem minden arany ami fénylik, nem minden hozza meg azt a boldogságot amit ígernek, és jobb megmaradni, csendességben, megtérve, megnyugodva, visszautasítva a nagyszerűnek látszó dolgok kísértését és ragaszkodva a biztos alaphoz, Aki a Krisztus.

Ef 4:13-15 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;

Sziria Efraimmal egyesült

Ésa 7:1-2 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.

Sokszor támadja az ember hitét, meggyőződéseit a külső világ. És rendben is van ez így, próbára kell tenni azt amiben hiszünk. Teljesen normális az hogy Szíria megtámadja Júdát. Ez várható volt. Ami nem várható, az az hogy Izráel Szíria mellé áll. A saját testvére támadja meg, tör rá. Ez nagyon meg tud gyengíteni valakit. Ha már az én hívő testvérem is azt mondja nekem amit a világ, akkor az jobban fáj, jobban érint, jobban megráz. Hát te nem tudod hogy az amit mondasz, az mennyire nem igaz ? Miért kísértesz akkor ilyen gondolatokkal ? “Igen, tényleg komoly hívő lány, de nem elég szép”, “az embernek a valóságos helyzetben kell élni és a valóságos gazdasági körülményekhez kell igazodni”, “ha nekem ilyen vagyonra lenne lehetőségem, tíz körömmel kapaszkodnék bele”, “azt ugye tudod, hogy itt nem lesz valami fényes karriered” – szerencsére többre nem emlékszem, egy idő után kihagy a memóriám, elfelejti azt a kísértő, hamis talajból táplálkozó gondolatot amit mondtak.

Nehogy azt higgyük hogy régebb könnyebb volt. Dávid azt írja a Zsoltárokban

Zsolt 55:13-15 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Az Úr Jézus is sokszor elszenvedte ezt, egy példa amikor Péteren keresztül jön a kísértés:

Máté 16:22-23. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Állhatatosnak kell lenni abban amit igaznak tudsz. Te ne add fel, ne add be a derekad az igaznak tűnő érvelésbe. Ha ilyent mondanak neked, azt utasítsd el határozottan, és tegyél bizonyságot azzal ami benned van, arról, amiről meggyőződtél. Talán megynyerheted vele a testvéredet. Talán ő is arra vár, hogy legyen egy ember aki nemcsak mondja hanem meg is teszi azt amit vall. Talán számára éppen a te kitartásod jelenti majd a megerősítést.

Rettenetes küldetés

Ésa 6:9-13 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!

Márk 4:11-12 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.

Amikor Isten kiküld valakit azt várjuk hogy valami nagyszerű, valami jó fog történni. A szív megtörése, megújulása, érzékennyé válása, az üzenet meghallása, megértése, a szemek megvilágosodása, új igazságokra való rádöbbenés, őszinte látás, amikor az ember megáll az Ige tükre előtt és felismeri a bűneit, és megvallja és elhagyja őket. Hallani az üzenetet, látni az igazságot, érteni a szívben azt amit Isten mond, őszinte, igazi megtérés és erre válaszként Isten gyógyítása ... Ésaiás küldetése ennek pontosan az ellenkezője. Kövérítsd meg szívüket, hogy ne legyen érzékeny, szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket ... Ésaiás felkiált: meddig lesz ez Uram ? Nem lehet elképzelni hogy a szerető, könyörületes Isten ezt véglegesen gondolja. És tényleg, Ésaiásból megértjük azt hogy annak ellenére hogy ez nagyon fáj az Úrnak, ezt kell tegye azért mert annyi hamis megtérés volt már, annyi huzavona az igazság körül ... Isten és népe kapcsolata annyira egy fonák, képmutató kapcsolattá vált, hogy szükséges az egésznek a lerombolása és újraépítése, tiszta alapokon. A törzsből, a tiszta magból való újraépítés. Szent, valódi, igazán Isteni alapokon nyugvó kapcsolat. Ha a rombolás szükséges hozzá, Isten nem vonakodik tőle.

Az Úr Jézus is így jön: mint aki nem a farizeusok hamis vallásosságát reformálja, hanem mint aki azt teljesen lerombolja és új alapokra épít, az igazi alapokra, a gyökérre, a szent magra. Új tömlőkbe tölti az új bort.

Kedvesemnek szõlõje

Ézsaiás 5:1-6
Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között! Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!

Sokszor amikor a blogba írok talán úgy hangzik hogy mindent másoknak mondok. Pedig egyáltalán nem így van ez ... elsősorban azt kell megérintse az Ige aki megpróbálja azt továbbadni. Nincs külső igehirdetés, nincs olyan hogy valaki helyesen hirdeti az Igét és őt az nem érinti meg, nem formálja át. Nem lehet. Nem lehet ítéletet mondani vagy hirdetni hogy előtte engem meg ne ítélne az Ige. Szóval ez a mai Ige is hozzám szól. Én vagyok az az ember (hogy módosítsam amit Nátán próféta mondott Dávidnak). Igen, én vagyok az a szőlő aki nem akar teremni, az a fügefa, akin nem látszik a sok munka amit Isten belefektetett. Noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek ... mondja a Zsidókhoz írt levél ... úgyhogy ezt most magamnak írom. Mindennek van egy határa, még Istennél is. Nem jó kipróbálni azt hogy hol van ez a határ.

nappal felhõt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel

Ésa 4:3-4 Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belõle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhõt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsõségen oltalma lészen
Mire van szükség ahhoz hogy világosan lássad Isten vezetését ? Engedd az Ő Lelkét hogy megtisztítsa az életed, hogy megítélje benned a halott dolgokat. Nem az Úr keze rövidült meg, nem vezetése nem lett kevésbé érthető, látható, tapintható mint azokban a napokban amikor tűzoszloppal és felhőoszloppal vezette Izráelt. Nem kevésbé kőszál, menedék az Úr, és nem halványult el Igéjének mécsese ami az utat világítja, az egyedüli dolog ami meghomályosítja a látást, az a bűn. Szemgyógyító írral kend meg tehát a szemed, és láss. A válaszok ott vannak előtted.

Elrejtett szépség

Ésaiás 3:17-25 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek: Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti. Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat, A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat, A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket, A gyûrûket és az orrpereczeket, Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket, A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket: És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.

Mennyi szépség, kis, fonom részlet leírása van meg ebben a részben. Talán az Énekek Éneke kivételével ez a rész írja le a legjobban a női szépítkezés és ékszerek részleteit legjobban a Bibliában. Azt jelenti ez hogy Isten nem kedveli a szépet, nem kedveli azt ami gyönyörű ? Nem. Elég a mi Urunk egyetlen mondatára gondolni, amikor a mező liliomairól beszélt:

Máté 6:28-30 Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Isten aki annyi gondot, finom részletet, munkát tett abba hogy gyönyörűvé tegye a liliomokat (és valóban ilyen Istenünk van, aki egy naplementébe annyi szépet tud helyezni, pedig csak egy pár percig tart az egész), ez az Isten hogyan ne lenne képes minket ruházni, széppé tenni, kihozni belőlünk a szépet ? A probléma a hittel van, ismét, nem hinni azt hogy Isten megteszi ezt, hanem kivenni a kezéből magunkat ...

Mivel Sion leányai felfuvalkodtak ... nem a szépséggel van a baj, sőt, az Úr aki szereti a szép részleteket biztosan értékeli az Ő szerelmeseiben is a szépet (Zsolt 45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!) hanem a hozzáállással van a baj ... felfuvalkodtak. Többre tartják magukat, kikövetelik a hódolatot (felemelt nyak, szemek pillogása stb), a szépség nem egy elrejtett, felfedezni való ismeretlen kincs többé (amilyen az igazi szépség), hanem egy meghirdetett, értéket kikövetelő eszköze az önimádatnak. Mennyire más egy olyan lány aki nem tartja nagyon sokra magát és szerényebb viszont nagyon szép, és szinte ‘fel kell ezt fedezni’, annál, aki lehet felülmúlja őt külső szépségben, de kihasználja ezt maximálisan mások hódolatának megszerzésére.

A szépség és az erő elhordozásához is tartás kell. Ugyanúgy ahogy egy erős, határozott, cselekedni képes férfi akkor igazán erős amikor uralkodni tud magán, vissza tudja fogni az erejét, képes türelmes és szelíd lenni, egy nagyon szép, vonzó nő is akkor igazán szép amikor vissza tudja fogni magát, mértékletes az ékesítésben és a szépség megmutatásában. Visszafogott erő és elrejtett szépség.

Minden felemelkedett ellen

Ésaiás 2:12-17 Mert a seregek Urának napja [eljő] minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Isten felemel ! Isten teremtette a hegyeket, a magasztos cédrusfát, az Úr gyönyörűségét leli a szépségben és az erőben is (hiszen ezek magukban az egyszerű megfogalmazásai az Isten képének a nőben és a férfiban) ... de itt mégis minden magas ellen olvasunk egy ítéletet. Mert nem mindegy az, hogy Isten emel fel, Benne, Általa, Rajta keresztül emelkedünk fel, vagy magunkat emeljük fel a saját dicsőségünkre. Ugyanis ennek az utóbbinak a biztos vége a pusztulás. Ez az önfejű ember útja, aki Isten ellen emeli fel a fejét. Ez az ember elpusztítja magát minden Isteni beavatkozás nélkül is, az hogy Isten bevatkozik az nem azért van mintha a saját hatalmát féltené (hiszen ez már leírva is nevetséges gondolat) hanem azért mert minél hamarabb jön el a megalázás annál hamarabb jöhet a gyógyulás és a (most már helyes) felemelkedés.

Jakab 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.

1 Péter 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek

Ésa 1:12-17 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.

Kevés dolgot utál Isten jobban mint a vallásos “megtérést”. Amikor nincs igazi változás a szívben, mélyen, amikor nem változik meg lényegileg az ember, hanem csak valamilyen vallásos formát ölt magára: elmegy a gyülekezetbe, jelen van minden alkalmon (ki kívánja hogy pitvaraimat tapossátok, mondja az Úr ?) amikor valamit tesz is a közösségért (étel-áldozat) amikor jelenlétével talán megszépíti, megjobbítja az összejövetelt (illattételed utálat előttem), a különleges ünnepek, akár a mostani húsvét ünnepének a megünneplése, az hogy elmentünk valahová ... (gyűlöli a lelkem ! mondja az Úr) és hiába is imádkozol (nem hallgatom meg, mondja Isten), hogyha a bűn ott van és uralkodik az életedben, hogyha szíved nem változott meg, hogyha számodra nem valóságos a megújulás, nem igazi, nem mélyreható, nem újított meg téged teljesen Isten. Egy fél-szívű ember félig odaadva az Úrnak, kétfelé sántikálva, megtűrve a bűnt az életében, ugyanakkor felöltve a vallásos, igaznak látszó álcát ... de Istent nem lehet becsapni. Ha mindenkit sikerül is becsapjál, az Urat nem lehet. És nem fogsz továbbjutni a második vagy harmadik lépeshez amíg az elsőt meg nem teszed: mosódjatok, tisztuljatok meg. Tanuljatok jót tenni. Hogyan lehetséges ez ? Hiszen minden emberi próbálkozásunk utálat előtte, ahogy láttuk.

Ésa 1:18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Gyere és törvénykezz Istennel. Ítéltesd meg magad vele, állj elé az ítéletbe. Ijesztő és félelmetes dolog ez mert meglátod hogy bűneid skarlátpirosak, vérszínűek, hogy igazán távol vagy az Úrtól, hogy semmi jó nincs benned, hogy elveszett vagy teljesen. Magam elé tartva a tükröt ezt látom én is magamban, milyen vagyok Istennel szemben milyen vagyok az emberekkel szemben. Mi van a szívemben. De csak így lehet, őszintén, nem tartva vissza semmit, megismerve azt akik vagyunk, amilyen elveszettek vagyunk, csak így lehet az hogy hófehérré tegyen Isten, olyanná, mint a gyapjú.

Vígy el engem [innen] a sziklára

Zsolt 61:2-3 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá !

Kiáltás: nem elfojtott, félig megélt erzelmek, nem egy eldadogott, félig elnyelt szavakból álló fél-mondat, fél-szívvel. A megélt, az átélt érzelem, amikor íze, illata van mindennek, amikor élesek a színek, kontrasztok, amikor a szellemi magasságok és melységek igazán érezhetőek. Dávid a pusztaságban. A veszély, az egyedüllét, az elemeknek való kiszolgáltatottság helyén, mint üldözött ember. Amikor valós a fájdalom, valódiak a könnyek, hangos a nevetés és a kiáltás is. Amikor éles a fájdalom és igaziak az örömök. Amikor igazán egyedül van mégis igazán Istennel van. Ez Dávid szíve: a lehetetlen helyzetben Istenhez fordul. Hozzá kiált. Elepedt a szíve, megfáradt, elege van mindenből, de mégsem adja fel, mégsem némul el, hanem Istenhez kiált. Vigyél innen a sziklára ahova nem jutok. Mert tudom milyen ott nálad a sziklán, van helyem nálad.

3 Móz 33:21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.

Tapasztaltam már azt milyen a sziklán, és nagyon jó érzés a közeledben lenni, az igazságodban járni, Veled megélni a mindennapokat, szilárdan és biztosan állni a sziklán. Akkor is ha én nem tudok oda eljutni, akkor is ha nem tudok kikecmeregni ebből a sárból, az ingoványból. Ha ellep engem elborít, fejem felett összecsapnak a hullámok.

Zsolt 40:2-3 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.

Uram én akkor is a sziklára, Rád vágyom, és oda akarok menni. Te megteheted, te kivonhatsz engem innen Te felemelhetsz engem ...

Zsolt 40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét [...]

kvalifikáció

Mk 16: 14-15 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, és monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Kvalifikációk a munkára: hitetlenek és keményszívűek a tanítványok. Nem hisznek azoknak akik a feltámadást hirdetik, nem engednek a magukéból, nem hisznek a csodában. Elutasítják legjobb barátaik, legközelebbi ismerőseik, rokonaik igaz üzenetét az Úr Jézusról ... kemény a szívük, három év közvetlen, közeli tanítványság, kiválasztás, sok-sok csoda, személyes tanítás, oktatás, az első úrvacsora, a megfeszítés után ... nem hisznek. És nemcsak hogy ők maguk sem hisznek hanem visszautasítják azokat akik az igazságot hirdetik nekik.

Abszurd módon ez az egyetlen kvalifikációjuk és ajánlólevelük ebben a pillanatban ami magukat illeti. Hitetlenek és keményszívűek. És mégis, a következő mondatban a világ legnagyobb megbizatását kapják az Úr Jézustól.

Ha ezen nagyon megütközöl akkor az már egy jó kezdet. Istennél ez a kvalifikáció kezdete, amikor leteszel a kvalifikációidról, amikor belátod hogy te tényleg nem vagy erre alkalmas. Akkor lehet, hogy Isten tud veled valamit kezdeni.

semmiképen meg nem tagadlak téged

Mk 14:18-19 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy. Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

A hívő ember ismeri magát. Nem hiszi azt hogy ‘vele ez nem történhet meg’, hanem reménykedik abban hogy kegyelemből nem fog ez vele megtörténni. Hívőnek lenni nem jelenti azt hogy mi jobbak lennénk, hogy mi különbek lennénk, hogy mi képesebbek lennénk bármire is. Annyit jelent hogy ismerjük azt a kegyelmet amely azoké akik a vallás büszkesége helyett a kegyelemhez menekülnek, alázattal.

Mk 14:27-31 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

Ez a vallás. Én ? Én különb vagyok, én megmutatom nekik mit kell tenni én más vagyok, én elhatároztam hogy semmiképpen se és én erős vagyok, megmaradok, ha kell meg is halok érted. Ez a vallás, amikor magamból kiindulva határozom el hogy szentebb leszek, erős leszek, példa leszek, megváltozom, ha mindenki is elesik én aztán biztos nem.

Mk 14:37 Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

Meghalni ? Egy órát nem vagy képes ébren maradni ... Isten megengedi azt hogy Péter bénasága nyilvánvaló legyen, mert kevés dolog tudja megakadályozni az Istennel való kapcsolatot annyira mint a vallásos önigazság. Csak egy gyógyszer van erre: magunk megalázása, a büszkeség feladása, a valóság elfogadása. Mi nem vagyunk képesek rá. Pont.

Mk 14:50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.

Olyan könnyű Péterrel fogadkozni. Olyan könnyű odaállni a többi vallásos ember közé és még jobb, még szebb ígéreteket tenni. Hiszen lám mintha jó dolgokról beszélnének, talán mégsem kell egészen megalázni magam, talán az egóm mégis túléli ezt az egészet talán nekem is nagy szerepem lesz ebben a vallásos dologban. Hát én is ígérek, nagyot és szépet és csodálnivalót. De ha Péterrel együtt ígérgettem, akkor Péterrel együtt fogok szaladni is.

Mk 14:71-72 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

Miért van ott Péter ? Mert saját erejéből utánament Jézus elfogóinak. Ez biztos öngyilkosság szellemileg: saját erőből megpróbálni helyrehozni bármit ami Istenre tartozik. Péter egyedül van ott, pont ott ahova önfejűsége, bïszkesége, vallásossága vitte, és teljes a csőd, nemhogy nem menti meg Jézust de magát is alig menti meg. És hogyan ? Átkozódva, esküdözve tagadva magát ki az Úrral való ismeretségből. Te semmiképpen sem Péter ? De igen, és nem is akárhogy, hanem nagyon is megtagadsz engem, nem kell még kínozzanak sem hozzá, hanem saját magadt hozod magad ebbe a helyzetbe. A vallásosság valóban egy nagy kísértés, különösen azoknak akik ismerik az Urat egy ideje és akik egy idő után úgy gondolják hogy eddigi alázatos, “semmi” hivőségüket felcserélnék a vallás által nyújtott nemesebb, erőfeszítésekkel, ígérgetésekkel teli, végül is öndicsőítő, az óembert megint feltámasztó hozzáállásával.

A végén Péter sírva fakad ... a végén a vallásos ember mindig összetörik. Azok járnak jobban, akik hamarabb törnek össze, akik hamarabb jutnak el a felismerésre, akik hamarabb mennek vissza a kegyelemhez. Péterrel ez történt ...

De egy kicsit hazudtam. Azt mondtam Péter egyedül volt ott, saját büszkeségéből és csak a maga feje, ereje, vallásossága szerint harcolt és bukott el. Eddig igaz. De a kegyelem mégsem hagyta őt egyedül, hogy magától találja meg az összetörettetés útját.

Lk 22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról

Mennyire meg nem érdemelten, kiszakítva magát a kegyelemből, saját erejére támaszkodva, elbukva, átkozódva megtagadva Jézust a végén. Ide vezet a vallás. De a teljes csőd pillatában ... ott az Úr, és reá néz.

Kicsoda olyan Isten, mint Te, Uram ?

Arról a napról és óráról

Mk 13:31-33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.

Ap. Csel 1:6-7 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.


Nem a mi dolgunk ezeket tudni, tehát nem kell erőfeszítést tenni annak érdekében hogy kiszámoljuk azt hogy mikor lesz ez az esemény. Ha az Atya a Fiúnak sem mondja meg ezt az időpontot akkor egyértelmű, hogy nem a mi dolgunk erről előrejelzéseket tenni. Nekem ez szenzációhajhászásnak tűnik, az amikor erről beszélnek, azzal foglalkoznak hogy már itt van, mindjárt itt lesz. Több mozgalom elkövette ezt a hibát hogy erre a szenzációra épített, a milleriták 1844ben majd az adventisták es jehova tanúi is ...

Az is világos az Igéből hogy mi a helyes viszonyulás: nem a szenzációhajhászás, nem a megrémülés vagy ennek ellenkezője, a várakozás semmittevése, hanem egy felelősségteljes élet. A gazda elment otthonról, visszatérhet akármikor, tehát a házat rendben kell tartani: ha rendben vannak a dolgok, akkor bármikor visszatérhet a gazda. Így biztat minket az Úr visszajövetelének tudata arra hogy hűségesek legyünk és így éljünk meg minden napot, a felelősség tudatával.

a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek

Mk 12:14-17 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta.

Az egyik ravasz kísértés ami ma is támadja a keresztyéneket az az hogy beleavatkozzanak a politikába, a földi hatalomért folytatott harcba, politikusként vagy egy pártot formálva vagy nyíltan támogatva. Az Igéből elég világos az hogy a hivő emberek egyfajta szent közönnyel viszonyultak a politikához: valami, ami szükséges, mert fenntartja a rendet (pl. Róma 13), de ugyanakkor valami ami ideiglegnes: nem egy eszköz arra hogy megváltoztassa a világot, nem a mi eszközünk. Nem az igen vagy a nem a helyes válasz erre a politikai töltetű kérdésre, hanem az hogy ez a kérdés nem rám tartozik. Ez az apolitikus illetve politika-ellenes hozzáállás természetesen sok üldözésnek volt az alapja, de ez a helyes hozzáállás.

Jn 18:33-38. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jázus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság?

Mózes megengedte ...

Mk 10:2-9 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt. Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

Megengedte nektek … ti pedig ebből mindennapos, hétköznapi törvényt csináltatok. Nem azt néztétek hogy miért történt (szívetek keménysége) hanem azt, hogyan használhatjátok ki ezt a magatok hasznára, kényelmére. A ti szívetek keménysége miatt … nem azért mert helyes volt, hanem azért mert Isten türelmesen, fokozatosan és lépésről lépésre alakít, formál, állítja helyre az emberben azt amit a bűn tönkretett. Nem azért enged meg dolgokat mert azok feltétlenül jók ... hanem azért mert a végső jót az üdvtörténelemben fokozatosan juttatja kifejezésre.

Kezdettől fogva. A hívő ember erre vágyik, arra ami Isten szándéka. Nem a törvények kiskapuin akar átbújni, hiszen senki sem tudja a jót, a szeretetet törvények és tiltások által kihozni vagy elérni. Bármilyen jó is legyen a törvény, hogyha az emberek azt keresik hogyan lehet kibújni alóla, megtalálják a módját.

De az újjászületett ember nem a törvényből lesz igazzá, nem a törvény formálja át az életét hanem a Szellem benne lakozása. Próbáld megérteni mi volt Isten szándéka, terve, mi volt a szívében, mi volt az elképzelése és azt akard követni. Nem szigorúan vett igeelemzés ez itt amit az Úr Jézus tesz, hanem a Szellem szerinti elemzés. A szándék elemzése. Isten terve az egység, az eggyé teremtés, az egység megőrzése, nem a válás, nem az önkényes emberi vágyak és hullámzó érzések alapján formálódó és szétszakadó kapcsolatok, hanem az Isten keze munkája, az Ő biztos együvé-szerkesztése alapján létrejövő egység. Ami éppen ezért szilárd és maradandó.

ha valamit tehetsz

Mk 9:22-27 És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

Ha valamit tehetsz … az Úr Jézus az egyik opció. Talán Ő tehet valamit, nem tudjuk de kipróbájuk úgy ahogy kipróbáltunk talán sokminden mást. Vannak emberek akik a keresztyén hitet oda akarják tenni a polcra a többi mellé, át akarnak venni belőle ezt-azt, mert jól néz ki, de nem akarják elkötelezni maguk Mellette, nem akarják odaadni magukat az Úrnak. Ez az apa is ilyen volt … ha valamit tehetsz. Mutsad meg. Csinálj valamit. Talán akkor elfogadlak ... talán akkor hivővé leszek. Mutasd be nekem ki vagy és én majd válogatok. Én majd vallás-shoppolást csinálok Veled, amiután te megpróbálod eladni nekem magad és amiután előadod a jó reklámot magadról.

Jézus azonnal tisztává tesz két dolgot az apa előtt: egy, Istennel ezt nem teheti meg az ember, kettő, a fia élete, szabadulása az ő hitén múlik, itt nem lehet ezt a játékot játszani ha bármit is akar. Nincs fél-megoldás, nincs fél-hit. Nem lehet félig odaadni magad Istennek. Hogyha hiszel, lehetséges. Megfordul a kérdés. Az apa kérdése az volt: vajon te képes vagy rá ? A teremtett megkérdőjelezi a Teremtőjét ! Jézus helyreállítja a dolgokat: nem ez a kérdés. A kérdés az hogy te hiszel-e ?

Az apa azonnal belátja a hibáját és amit mond, az bocsánatkérés is egyben. Hiszek ! Odahelyezi magát Jézus elé, kiszolgáltatja magát. Nem áll meg félúton. Most már csak Jézuson múlik. Ez a hit lépése. Amikor teljesen odateszem magam Jézus elé. Amikor vállalom hogyha nem sikerül, én már akkor is hittem Benne, nem a csoda után, mérlegelve, hanem mielőtt megtörtént volna a csoda.

Star Wars (Csillagok Háborúja) idézet, amikor Luke Skywalker ki kell emelje az űrhajóját a mocsárból, azt mondja: megpróbálom. Mire a tanítómestere azt mondja:
“Do or do not... there is no try.”
”Tedd vagy ne tedd. Nincs próba.”

A hit kérdése is így áll előttünk az Igében. Nincs próba. Idézet ismét a barátomtól:
Uszodába érzem ezt mikor ugrani akarok, s behunyom a szemem, s elrugaszkodok, hogy lesz ami lesz, legyen..S erre az ugrásra vágyik, mert csak akkor bízzuk rá magunkat..