Drágábbá teszem az embert a színaranynál

Ésa 13:5 Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.

Istennek mindig van eszköze arra hogy leromboljon egy birodalmat és felépítsen egy másikat. Ami lehetetlennek tűnik nekünk a történelemben, az Istennek nem az. Nagy hatalmas birodalmak voltak, múltak el, olyan birodalmak mint a Babilóniai birodalom amit a fénykorában el se lehetett képzelni hogy valaha leomlik. Nem először épi az ember Isten ellen valamit és nem először rombolja le ezt Isten kegyelemből.

12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.

Anélkül hogy humanistának akarnék hangzani, sokszor a szegények kifosztása, tönkretétele az amin felépül egy birodalom, és ez az egyik igazság hogy Isten azt akarja hogy az ember értékes legyen – mert Isten szereti az embert. Nem a paloták, piramisok az értékek amikért sokakat oda áldoznak ezen nagy birodalmak építői – hanem az ember az értékes. Az ember akit Ő szeret. Értékesebb az aranynál.

14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;

Azt mondják a globalizáció megállíthatatlan, a népek keveredése is ... hogy ez egy új korszak, hogy ilyen nem volt. Dehogy nem. A római és babilóniai birodalomban is mindenhonnan jött népek keveredtek, volt globalizáció, voltak elpuszult, beolvasztott kultúrák, népek, nyelvek. Bármelyik nagy birodalom fénykorában el lehetett volna mondani azt hogy ez megállíthatatlan. És igaznak is tűnik ... amíg fordult egyet a történelem kereke. Második megjegyzésem, nem hiszek egy körkörös történelemben, hanem egy lineárisban, ami a kezdettől a véghez halad, de ebben a lineáris történelemben bizony sokszor látjuk ugyanazt a mintát – ha másképp is – megismétlődni.