Máté 8:8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre;
A százados jól tudta hogy a maga kis világában vannak emberei akik azt teszik amit mond nekik. Abból amije volt kivetített egy képet Istenre ... megértette azt hogyha ő képes erre a maga kis világában, akkor Isten sokkal inkább. Megadni Istennek azt a tiszteletet hogy magam felett valónak tekintem, természetes módon.
Hogy ez egyértelmű ? Nem, nem az. A zsidók jelt kívántak, kísértették az Urat. A holdkóros gyermek apja azzal kezdi: “... ha segíthetsz rajtam”. Bizonyítsd be hogy Isten vagy, akkor talán hiszek neked ... és itt van ez a római, ez nem kérdez, nem igazoltat, nem helyezi magát a bíró poziciójába. Hanem egyszerűen elismeri Istent ... Istennek.
Sokszor csak ennyi hiányzik a gyógyuláshoz.
Friday, June 19, 2009
Wednesday, June 17, 2009
elengedes
Egy testveremmel folytatott levelezes soran fogalmaztam ezt igy meg ... es o blogravalonak itelte ezt, tehat itt megy.
Es igen, hitetlenek vagyunk meg turelmetlenek, de az erettseg egy adott szinten azt jelenti hogy elengedem azt ami most es itt es kozel van es amibe annyira beleeltem magam, es meglatom kicsit szelesebb latoszogbol, kicsit keveseb magamra koncentralva, kicsit eltavolodva az egesztol a nagyobb kepet, ahol mar nem is annyira rolam van szo talan ... mi van ha Isten is varakoztat ahogy lanyok teszik fiukkal, kereti magat, mi van ha ki akarja probalni hitunk es erzelmeink az altal hogy a nem logikusat teszi ? Es mi belelovalljuk magunkat a jatekba ahelyett hogy meglatnank mirol szol a jatek, azt hogy nem a jatek kimenetele a fontos hanem az ahogyan jatszottunk ?
Es igen, hitetlenek vagyunk meg turelmetlenek, de az erettseg egy adott szinten azt jelenti hogy elengedem azt ami most es itt es kozel van es amibe annyira beleeltem magam, es meglatom kicsit szelesebb latoszogbol, kicsit keveseb magamra koncentralva, kicsit eltavolodva az egesztol a nagyobb kepet, ahol mar nem is annyira rolam van szo talan ... mi van ha Isten is varakoztat ahogy lanyok teszik fiukkal, kereti magat, mi van ha ki akarja probalni hitunk es erzelmeink az altal hogy a nem logikusat teszi ? Es mi belelovalljuk magunkat a jatekba ahelyett hogy meglatnank mirol szol a jatek, azt hogy nem a jatek kimenetele a fontos hanem az ahogyan jatszottunk ?
Wednesday, June 10, 2009
buzgó szerelmed
Ésa 63:9 Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében váltotta Õ meg õket, fölvette és hordozá õket a régi idõk minden napjaiban. 10 Õk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és õ ellenségükké lõn, hadakozott ellenök.
Egy igazi kapcsolatban mindig van küzdelem. Nem idilli, nem egybõl minden nagyszerû, hanem van fájdalom, szenvedés és küzdelem is. Isten szeretetét nem felhõtlenül viszonozta a kiválasztott nép, hanem engedetlenséggel, szomorúságot okozva, haragot okozva. Isten is küzdött ellenük, és harcolt velük noha mindennél jobban szerette õket. Valahogy ez az egyik mércéje egy kapcsolatnak: ha valódi, akkor ott valóban fáj a visszautasítás, a megvárattatás. A szenvedés és a fájdalom is valós mert csak így lehet valós a szeretet beteljesedése és az öröm, mindenen felül áradó örom is.
15 Tekints alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tõlem! 16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.
Milyen valódi a vágyakozás, a hiány, a szerelem és a hatalom ismerete és a másik szívének dobogását hallgatni akaró, epekedõ szív ... és a beismerés, hogy igen Uram, a Tieid vagyunk. Az egymáshoz tartozás, amikor nemcsak a jó idõkben, csodákban, és a kapcsolat magaslatain hanem a mélységekben és nehézségekben és küzdelmekben és egymás meg nem értésében kialakult egy egység, egy együvé tartozás, a megértés és a szeretet, amikor egy kapcsolat mindenen át megérik és éretté válik ... és tartóssá és permanenssé. Tégy engem mint egy pecsétet, a karodra és a szívedre.
Egy igazi kapcsolatban mindig van küzdelem. Nem idilli, nem egybõl minden nagyszerû, hanem van fájdalom, szenvedés és küzdelem is. Isten szeretetét nem felhõtlenül viszonozta a kiválasztott nép, hanem engedetlenséggel, szomorúságot okozva, haragot okozva. Isten is küzdött ellenük, és harcolt velük noha mindennél jobban szerette õket. Valahogy ez az egyik mércéje egy kapcsolatnak: ha valódi, akkor ott valóban fáj a visszautasítás, a megvárattatás. A szenvedés és a fájdalom is valós mert csak így lehet valós a szeretet beteljesedése és az öröm, mindenen felül áradó örom is.
15 Tekints alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tõlem! 16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.
Milyen valódi a vágyakozás, a hiány, a szerelem és a hatalom ismerete és a másik szívének dobogását hallgatni akaró, epekedõ szív ... és a beismerés, hogy igen Uram, a Tieid vagyunk. Az egymáshoz tartozás, amikor nemcsak a jó idõkben, csodákban, és a kapcsolat magaslatain hanem a mélységekben és nehézségekben és küzdelmekben és egymás meg nem értésében kialakult egy egység, egy együvé tartozás, a megértés és a szeretet, amikor egy kapcsolat mindenen át megérik és éretté válik ... és tartóssá és permanenssé. Tégy engem mint egy pecsétet, a karodra és a szívedre.
Tuesday, June 9, 2009
nyisd szét a te szájad
Zsoltárok 81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Példabeszédek 31:8-10 Nyisd meg a te szádat [...]
Nyisd meg a te szádat [...]
A 81. zsoltárnak ez a verse nagyon is témaversem volt az utóbbi idõben. Feladni, odaadni Istennek ezt, elfogadni az Õ megoldását. Úgy látom sokan görcsösen összeszorítják a szájukat, kemény elhatározással a saját akaratuk mellett (ez talál az összeszorított szájhoz) ... bükszén, akaratosan. Közben Isten ott van, jelen, várva mint a szülõ a csecsemõre, hogy kinyissa a száját. A nagy kanál készen van, pontosan azzal a táplálékkal amire szükségünk van. De a szánkat azt mi kell kinyissuk, bízva, tudva, hogy a mi szülõnk jót ad nekünk. Ez a feladás pillanata amikor mindent leteszünk feladunk és várjuk Isten megoldását. Egyik legfontosabb probémám most jelenleg a párválasztás kérdése. És ezzel kapcsolatban: kétszer is írja a Példabeszédekben, a derék asszony leírása elõtt ezt: nyisd ki a te szádat. Tudom hogy kicsit erõltetett az Ige eredeti értelmezéséhez, de számomra itt és most nem az. Hanem üzenet, hogy ebben a kérdésben még inkább, azt akarjam, arra vágyjak amit Isten akar. Ahogy Vilmos testvér mondta nekem annak idején: nem az a fontos hogy tudjam mi Isten akarata, hanem az, hogy kész legyek azt követni. Isten a szívet nézi, azt hogy kész-e azt követni amit az Úr mond akkor is ha még nem tudja a választ. Nem a válasz maga a nagy dolog, hanem a szív állapota a válasz elõtt. “The journey is the thing” - az út az, ami számít.
Példabeszédek 31:8-10 Nyisd meg a te szádat [...]
Nyisd meg a te szádat [...]
A 81. zsoltárnak ez a verse nagyon is témaversem volt az utóbbi idõben. Feladni, odaadni Istennek ezt, elfogadni az Õ megoldását. Úgy látom sokan görcsösen összeszorítják a szájukat, kemény elhatározással a saját akaratuk mellett (ez talál az összeszorított szájhoz) ... bükszén, akaratosan. Közben Isten ott van, jelen, várva mint a szülõ a csecsemõre, hogy kinyissa a száját. A nagy kanál készen van, pontosan azzal a táplálékkal amire szükségünk van. De a szánkat azt mi kell kinyissuk, bízva, tudva, hogy a mi szülõnk jót ad nekünk. Ez a feladás pillanata amikor mindent leteszünk feladunk és várjuk Isten megoldását. Egyik legfontosabb probémám most jelenleg a párválasztás kérdése. És ezzel kapcsolatban: kétszer is írja a Példabeszédekben, a derék asszony leírása elõtt ezt: nyisd ki a te szádat. Tudom hogy kicsit erõltetett az Ige eredeti értelmezéséhez, de számomra itt és most nem az. Hanem üzenet, hogy ebben a kérdésben még inkább, azt akarjam, arra vágyjak amit Isten akar. Ahogy Vilmos testvér mondta nekem annak idején: nem az a fontos hogy tudjam mi Isten akarata, hanem az, hogy kész legyek azt követni. Isten a szívet nézi, azt hogy kész-e azt követni amit az Úr mond akkor is ha még nem tudja a választ. Nem a válasz maga a nagy dolog, hanem a szív állapota a válasz elõtt. “The journey is the thing” - az út az, ami számít.
Monday, June 8, 2009
ne nyugodjatok
Ésaiás 62:6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
Sokszror kérdeztem meg azt hogy miért kell kitartóan imádkozni ... az én szemszögembõl néha úgy tûnik hogy elég lenne csak egyszer elmondani, hiszen utána Isten megjegyzi ... de ez az igevers is azt mutatja hogy az imádság az kitartásról, folyamatosságról szól. Az õrállók feladata az hogy ott legyenek, jelen legyenek, emlékeztessenek jelenlétükre. Egy jó házõrzõ kutya ugat, egy jó õrálló jelen van és éber, egy igazi barát megkeres és beszélgetni akar veled, az, aki imádkozik, az pedig akkor végzi jól a feladatot amikor kitartóan imádkozik. Szándékaink komolysága, lényünk mércéje sokszor a kitartás, fõleg ami a kapcsolatokat illeti. Könnyû felszínesen barátkozni, rövid idõre megkedvelni valakit meg megkedveltetni magunkat valakivel ... a legtöbb ember talál valakit aki jó hozzá ... de hû embert, azt kicsoda találhat ? kérdezi Salamon. Valóban, talán az imádság egyik célja nem is annyira az amit gondolnánk ... nem a konkrét egyszeri imádságról szól, hiszen Isten jól tudja minden gondolatunkat ... hanem minket változtat meg elsõsorban az, hogyha kitartóan imádkozunk. Kitartó, erõvel, energiával teli élet. Ez az amit az Úr látni akar bennünk.
Sokszror kérdeztem meg azt hogy miért kell kitartóan imádkozni ... az én szemszögembõl néha úgy tûnik hogy elég lenne csak egyszer elmondani, hiszen utána Isten megjegyzi ... de ez az igevers is azt mutatja hogy az imádság az kitartásról, folyamatosságról szól. Az õrállók feladata az hogy ott legyenek, jelen legyenek, emlékeztessenek jelenlétükre. Egy jó házõrzõ kutya ugat, egy jó õrálló jelen van és éber, egy igazi barát megkeres és beszélgetni akar veled, az, aki imádkozik, az pedig akkor végzi jól a feladatot amikor kitartóan imádkozik. Szándékaink komolysága, lényünk mércéje sokszor a kitartás, fõleg ami a kapcsolatokat illeti. Könnyû felszínesen barátkozni, rövid idõre megkedvelni valakit meg megkedveltetni magunkat valakivel ... a legtöbb ember talál valakit aki jó hozzá ... de hû embert, azt kicsoda találhat ? kérdezi Salamon. Valóban, talán az imádság egyik célja nem is annyira az amit gondolnánk ... nem a konkrét egyszeri imádságról szól, hiszen Isten jól tudja minden gondolatunkat ... hanem minket változtat meg elsõsorban az, hogyha kitartóan imádkozunk. Kitartó, erõvel, energiával teli élet. Ez az amit az Úr látni akar bennünk.
Subscribe to:
Posts (Atom)