nyisd szét a te szájad

Zsoltárok 81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Példabeszédek 31:8-10 Nyisd meg a te szádat [...]
Nyisd meg a te szádat [...]

A 81. zsoltárnak ez a verse nagyon is témaversem volt az utóbbi idõben. Feladni, odaadni Istennek ezt, elfogadni az Õ megoldását. Úgy látom sokan görcsösen összeszorítják a szájukat, kemény elhatározással a saját akaratuk mellett (ez talál az összeszorított szájhoz) ... bükszén, akaratosan. Közben Isten ott van, jelen, várva mint a szülõ a csecsemõre, hogy kinyissa a száját. A nagy kanál készen van, pontosan azzal a táplálékkal amire szükségünk van. De a szánkat azt mi kell kinyissuk, bízva, tudva, hogy a mi szülõnk jót ad nekünk. Ez a feladás pillanata amikor mindent leteszünk feladunk és várjuk Isten megoldását. Egyik legfontosabb probémám most jelenleg a párválasztás kérdése. És ezzel kapcsolatban: kétszer is írja a Példabeszédekben, a derék asszony leírása elõtt ezt: nyisd ki a te szádat. Tudom hogy kicsit erõltetett az Ige eredeti értelmezéséhez, de számomra itt és most nem az. Hanem üzenet, hogy ebben a kérdésben még inkább, azt akarjam, arra vágyjak amit Isten akar. Ahogy Vilmos testvér mondta nekem annak idején: nem az a fontos hogy tudjam mi Isten akarata, hanem az, hogy kész legyek azt követni. Isten a szívet nézi, azt hogy kész-e azt követni amit az Úr mond akkor is ha még nem tudja a választ. Nem a válasz maga a nagy dolog, hanem a szív állapota a válasz elõtt. “The journey is the thing” - az út az, ami számít.