Máté 8:8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre;
A százados jól tudta hogy a maga kis világában vannak emberei akik azt teszik amit mond nekik. Abból amije volt kivetített egy képet Istenre ... megértette azt hogyha ő képes erre a maga kis világában, akkor Isten sokkal inkább. Megadni Istennek azt a tiszteletet hogy magam felett valónak tekintem, természetes módon.
Hogy ez egyértelmű ? Nem, nem az. A zsidók jelt kívántak, kísértették az Urat. A holdkóros gyermek apja azzal kezdi: “... ha segíthetsz rajtam”. Bizonyítsd be hogy Isten vagy, akkor talán hiszek neked ... és itt van ez a római, ez nem kérdez, nem igazoltat, nem helyezi magát a bíró poziciójába. Hanem egyszerűen elismeri Istent ... Istennek.
Sokszor csak ennyi hiányzik a gyógyuláshoz.
No comments:
Post a Comment