Ott volt a pusztában

Mk 1:13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

Szent egyszerűség az, ahogyan Márk leírja a negyven napi pusztaságot ebben az igeversben. Negyven nap, 960 óra magány, egyedüllét, éhezés, nélkülözés, veszély, kísértés és megszabadulás, a sötétség erőivel való küzdelem és a mennyei erő és segítség tapasztalata. Mindez egyetlen mondatban. Kell-e nekünk tudni a részleteket erről a pusztáról ? Kell-e ismerjük a küzdelem részleteit ? Negyven napig nem enni semmit amíg “végre megéhezik” az ember ... milyen lehetett ott a pusztában ? Milyen lehetett az a magány ami veszélyekkel van tele, vad állatokkal van tele, ismeretlennel és félelemmel van tele ... milyen lehetett az a puszta. Érdekli-e ez Márk evangéliumát ? Nem. Annyit tudunk meg róla amennyi szükséges. Minden szónak jelentése van. Puszta volt, nem volt egy szép, vonzó hely. Kopár és kietlen volt. Az élet számára ellenséges, nem természetes környezet. Negyven napig volt ott az Úr. Vagyis elég hosszú ideig ahhoz hogy jelentősége legyen az eltöltött időnek. Hogy mindaz amit magával hozott az ember, a múltba kerüljön, és csak a lényeg maradjon meg, Az, aki igazán jelen van a pusztában. Kísértve van a sátántól. Nem vakációról van szó. Nem kikapcsolódásról, hanem életbenmaradásról. Vad állatokkal volt együtt. Szellemi és fizikai veszélyeknek kitéve. És végül, a győzelem: angyalok szolgálnak neki.

Én. én. 6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa?

Így kezdi meg szolgálatát az Úr Jézus ezen a földön.