bensõm Moábért, mint a czitera sír

Ésaiás 15-16 Evangélium a nyomorúságban

15:5 Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszõig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.

16:9,11 Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szõlõjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.Ezért bensõm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!

Meglep ez a hozzáállás. Moáb: az ellenség. A kegyetlen, a bűnös, az Izráel ellen sikeres nép, Isten elleni lázadásban, bűnben, elutasításban. Minden oka megvan Izráelnek hogy gyűlölje őket. De sírni az én ellenségem nyomorúsága felett ? Bánkódni ? Empátiával, együttérzéssel viszonyulni hozzá ? Szívem kiált érte ... együttérzek vele, értékelem lakásának, lényének, egyediségének szépségét. Elismerem, meglátom benne a különlegeset, azt ami számára drága volt, értékes. A Lutith hágóját, a Horonaim útját. Elképzelem nekik mit jelent elhagyni ezeket a helyeket. Elképzelem milyen veszteség az hogy egy virágzó, ereje teljében levő népet, ami terjeszkedett, aminek végvárai Zoárban voltak már, ezta népet most kivágják, mint egy zöld, ép, növekvő fát. Sibma szőlőjét, az aratás, a szüret helyeit megszüntetik.

Kicsit betekintést jelent ez abba ahogy Isten néz a bűnös, tőle elforduló, vele ellenséges emberre. Látja szépségét, látja értékeit, szomorkodik és megindul a nyomorúságán.

16:1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.

Ezt az igeverset a váratlan evangéliumnak nevezném. Az ellenség pusztulásán való öröm és vigasság helyett, elindul egy Bárány a pusztán át. Az Úr, mint egy Bárány kellett kijárja a pusztaságot értünk, az ellenségeiért, hogy el ne pusztuljunk, hogy egy út legyen számunkra, aminek a vége nem a pusztulás, hanem az élet.

Egy Bárány a pusztában, egyedül, a Nyugalom helye és a Goglota között. És megy, mert küldték, engedelmesen, fel a hegyre, Sion leányának a hegyére ahol megfeszítik. Az ellenségeiért.

16:3-5 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, [és] a bujdosót ne add ki! Lakozzanak benned menekültjeim, [és] Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrõl a tapodók. És [Isten] kegyelme megerõsített egy ülõszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresõje, igazság ismerõje.

Ilyen kell legyen egy gyülekezet. Mint egy árnyék. Rejtek, Biztos hely a menekülteknek. Azok akik az ítélet alól Istenhez menekülnek, azokat mind be kell fogadni ... el kell fogadni, a legerősebb legbiztosabb helyre tenni őket ... nem ítélgetve, nem kibeszélve bűneiket és vétkeiket, nem törvényeket előírásokat tenni a vállaikra, nem leterhelni őket, nem egy vallás rabszolgáivá téve, a saját specifikus szabályokra kényszerítve őket, hanem menedéket nyújtani nekik a szeretetben.

Az ítélő bíró aki megtisztítja őket az az aki a Dávid sátorában ül, aki tényleg ismeri az igazságot és aki megváltoztatja az ő szívüket.

mert elpusztítád földedet, megölted népedet

Esa 14:19-20 Te pedig [messze] vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [sem!]

Bablion Ket bunet nevezi meg itt az Ige: elpusztitotta a foldjet, es megolte a nepet. A mai civilizacionk ket nagy bune is ugyanez: egyreszt elpusztitottuk a foldet, tonkretettuk, kizsakmanyoltuk, felegettuk, teleepitettuk kezeink balvanyaival, hazat hazhoz ragasztva, kiszoritva a termeszetet, egyre onzobben, egyre tobb helyet, energiat, nyersanyagot hasznalva elunk, meggyalazva mindazt az ajandekot ami korulvesz minket, es ezen keresztul meggyalazva ennek az ajandeknak a Teremtojet is. Neha amikor meglatok egy pici szep dolgot a termeszetben, akar egy bogarban vagy egy viragszalban az hogy mennyi torodes, gondolkozas, szeretet van benne, hogy talaljon a rendszerbe, hogy jo legyen az ember szamara, hasznos, erdekes, szep ... mi pedig eltapossuk semmibe vesszuk kiirtjuk az egeszet, kivagjuk az erdoket, letapossuk a novenyeket amikbe Isten beletervezte azt hogy hasznosak legyenek valamilyen modon a szamunkra ... es ugyanazt az unalmas egyhangu sivar kornyezetunket epitjuk ra ami vegul neurozist okoz meg mindenfele megbetegedeseket az embereknek ... es kimegyunk a "termeszetbe", es nem is latunk belole szinte semmit olyan hamar teledobaljuk szemettel, felszantjuk kereknyomokkal, befustoljuk tuzeink es motorjaink fustjevel es visszamegyunk haza, es nem tudtunk egy par percre csendben ott ulni, csak hallgatni, megfigyelni, tanulni belole, csodalkozo gyermekkent leulni az Atya ele es kinyitni szemunket szeretete jelenek millio csodajara.

Masreszt ... megoli a nepet. Ezt csinalja a mai civilizacio, megoli a nepet, egyre kevesebb gyereket vallalnak az emberek, a mai modern nonek joga van megolni a magzatot csak azert mert nem kenyelmes neki az egesz ... sok sok lombikbebi elpusztul amig egyet be tudnak ultetni amelyik elni fog, masok pedig az eletrevalo, termeszetes magzatokat olik meg mert tinedzserkorban lesznek terhesek (mert ugye mindenkinek elemi joga van a szexhez meg mielott igazan racionalis lennye valna) vagy nem jo az idozites az egyetemmel, iskolaval, nincsenek meg a "megfelelo korulmenyek" ... de nemcsak ez, elnapolt, elhalasztott csaladalapitas, gyerekvallalas, es miert ... hogy meg tobbet meg jobban meg nagyobb balvanyt epitsen az ember maganak, penzbol, karrierbol, hirnevbol, megfelelni vagyasbol ... Emberek lelkeivel kereskedunk meg mindig, amikor feladjak az emberek a csaladot, az elkotelezettsegeiket, feladjak lakhelyuket, barataikat, es oda mennek ahol "jobb elet" van, ahol "megbecsulik" (=megfizetik) a munkat. Romaniaban egyre tobb az olyan gyermek aki ritkan latja kulfoldon dolgozo szuleit. Nem baj, majd alkalmaznak bebiszittert ahogy a kulfoldiek csinaljak ... kozben Europaban egyre oregebb lesz a lakossag, nincs eleg gyermek, meg ha fizetnek se akarnak mar gyermeket vallalni az emberek ... tul nehez, tul kenyelmetlen. Egyet, talan. A ketto mar nagy szam, a felett pedig ... Romaniaban az atlag 1.3 gyerek/no. Nem kell komolyabb matematikai vegzettseg ahhoz hogy rajojjon valaki hogy ez demografiai ongyilkossag. A feher halal, ami utolerte a feher embert a nagy jolettel egyutt.

Ha Babilont megitelte Isten, elpusztitotta es megharagudott ra ...
... akkor mit szoljunk a mai vilaghoz ?

Drágábbá teszem az embert a színaranynál

Ésa 13:5 Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.

Istennek mindig van eszköze arra hogy leromboljon egy birodalmat és felépítsen egy másikat. Ami lehetetlennek tűnik nekünk a történelemben, az Istennek nem az. Nagy hatalmas birodalmak voltak, múltak el, olyan birodalmak mint a Babilóniai birodalom amit a fénykorában el se lehetett képzelni hogy valaha leomlik. Nem először épi az ember Isten ellen valamit és nem először rombolja le ezt Isten kegyelemből.

12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.

Anélkül hogy humanistának akarnék hangzani, sokszor a szegények kifosztása, tönkretétele az amin felépül egy birodalom, és ez az egyik igazság hogy Isten azt akarja hogy az ember értékes legyen – mert Isten szereti az embert. Nem a paloták, piramisok az értékek amikért sokakat oda áldoznak ezen nagy birodalmak építői – hanem az ember az értékes. Az ember akit Ő szeret. Értékesebb az aranynál.

14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;

Azt mondják a globalizáció megállíthatatlan, a népek keveredése is ... hogy ez egy új korszak, hogy ilyen nem volt. Dehogy nem. A római és babilóniai birodalomban is mindenhonnan jött népek keveredtek, volt globalizáció, voltak elpuszult, beolvasztott kultúrák, népek, nyelvek. Bármelyik nagy birodalom fénykorában el lehetett volna mondani azt hogy ez megállíthatatlan. És igaznak is tűnik ... amíg fordult egyet a történelem kereke. Második megjegyzésem, nem hiszek egy körkörös történelemben, hanem egy lineárisban, ami a kezdettől a véghez halad, de ebben a lineáris történelemben bizony sokszor látjuk ugyanazt a mintát – ha másképp is – megismétlődni.

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret

Ézsaiás 12:2-6 Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl, És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

Az egyik legmeglepőbb dolog amit az Istennel járó emberek megtapasztalnak az ez. Amikor a legsötétebb, amikor a legmélyebben van az ember, akkor felfakad a dicséret, a magasztalás, a hálaadás, Isten nevének a felemelése, a dicsőítő ének ... paradox módon, lehetetlen helyzetben és akkor amikor mások semmi okot nem látnak okot reá.

Zsolt. 30:12-13 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.

A kin az Úrnak lelke megnyugszik

Ésa 11:1-3 És származik egy vesszõszál Isai törzsökébõl, s gyökereibõl egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében [...]

Nem lehet leírni törvényekkel azt hogy milyen a tökéletes ember. Hiszen a tökéletesség nem a külsőségek helyes megtartása, nem egy forma szerinti élet, hanem valami ami belülről jön. Hiába is akarjuk ráerőltetni másra azt amit mi jónak látunk, vagy amiről megértettük hogy helyes: ez nem a szentség útja. Mert belülről kell fakadjon, akkor igazi, akkor valódi, akkor helyesen cselekszik majd mindenben, ha nincs is leírása hozzá. Az Úr nem törvényekkel szól ezekben az utolsó időkben, hanem az Ő szeretett Fián keresztül aki eljött és megmutatta mit jelent a tökéletes hajásnak lenni. Egy virágszál, egy hajtás, a gyökérből. A Csemete. És miért más ? Mert megnyugodott rajta az Úrnak Lelke. Csak ez tehet minket is massá. Nem az elhatározás nem a fogadkozás, nem a törvény követése, nem külső szabályok betartása, hanem az hogyha Isten Lelke megnyugszik rajtunk. És mit jelent ez számunkra ? Bölcsesség (nem csak ismeret) értelem (nem csak tételes tudás) tanács (nem csak vélemény vagy kritika) hatalom (nem erőfitogtatás vagy manipuláció), az Úr ismerte (nem csak szájjal tett vallomás, vagy névszerinti keresztyénség) és az Úr félelme (nem emberek véleménye vagy emberektől való félelemből megélt élet).

Gyönyörködik.

Hát ez az ami nagyon más ami már látható is. Nem teher neki a hivő élet. Nem nyűg. Nem kötelezettség. Nem felvállalt nehézség. Gyönyörködik. Az én igam gyönyörűséges. Az én terhem könnyű, mondja az Úr. Azért imádkozom, mondja Pál, hogy beteljetek: a jóban való teljes gyönyörűséggel. Az őt félőknek az Úr tényleg valóságos jót rejteget.

Kezem erejével míveltem ezt

Ésaiás 10:12-15 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a [magasan] ülõket; És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa!

Alázatosság. Azért mert Isten képessé tesz valamire, azért mert erőt ad, vagy bölccsé, okossá tesz, tudást ad vagy képessé tesz valamire, megajándékoz egy érték hordozásával, vagy széppé, vonzová tesz, érzéket ad valamihez – legyen az zene, festés, bármi ami valóban szép és értékes – azért ugyanakkor nagyon szükséges vigyázni is, és alázatosnak maradni. A legtöbb ember számára ez egy nagyon nagy kihívás. Assiria beképzelte magát. Saját magát tette Isten helyébe, ahelyett hogy elismerte volna azt hogy ő csak a fejsze. Ez az egyik legveszélyesebb dolog, és Isten nem szokta ezt annyiban hagyni.

Jób 31:23-28 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Jób igazán féli Istent. Tetszik nekem ez ahogy ezt kifejezi. Titokban megcsókoltam a kezem. Ma talán mást tennénk mások a testi kifejezés eszközei. Talán titokban megtapsoljuk magunkat. Megveregetjük a saját hátunkat. Nagyszerű vagyok !!! mondjuk titokban magunknak. Ebben a hozzáállásban azonban nincs alázatosság, nincs istenfélelem. Néha elkapom magam amikor így gondolkozom. Nyíltan jobban visszafogja magát az ember – de meg kell vizsgálni belül, igazán, hogyan gondolkozunk. És oda kell magunkat helyezni alázatosan Isten kezébe megint.

fiú adatik nékünk

Evangélium Ésaiás 9 szerint:

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van

Sötétség, bűn, nyomorúság: összefonódnak ezek, hogy eljusson az ember annak felismerésére, hogy elveszett, hogy szüksége van a megváltásra !

9-10 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

Nem tüneti kezelést kell keresni a bűnre ! Nem az okozatokat kell megszüntetni hanem az okot ! Hiába mondja valaki azt hogy az ő erejéből helyreállít, jobbá tesz mindent, hiába ígérget a test megváltást az embernek mert nem képes teljesíteni az ígéreteit. A legerősebb elhatározások is semmivé lesznek amik kevélységből és felfuvalkodásból indulnak. Csak az alázatosság segíthet az emberen.

6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

Ez a megoldás, a mi csodálatos Urunk, az Úr Jézus Krisztus, Aki egyedül képes megújítani bárkit, Aki képes a sötétséget eloszlatni és fénnyel és megújulással betölteni az életet.

Siloahnak lassan folyó vize

Ésa 8:6-7 Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik: Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erõs és sok vizét [...]

Elgégedetlenségből elmenni az Úrtól: ezt tette a tékozló fiú is az apával. Hiszem máshol ... máshol jobb, szebb, érdekesebb. Nem érted te ezt, a mai menő dolog az Assiriai birodalom, a régi Izraelnek az életmódja az olyan maradi, ósdi, haladni kell a korral, “lépést kell tartani”, nem lehet irreálisan egy múltba bezárkózva élni ... halottá, semmivé nyilvánították Istent ezek az emberek mert csak arra néztek ami a szemük előtt volt. És hol van ma Assiria ? Ninivét a térképen három pont jelzi: romváros. Könyvekben olvashatunk róla, de kultúrája, mindaz ami akkor a világ legerősebb, legmenőbb dolgának számított, mind elmúlt, elfelejtették, betemette a homok ... és hol van Siloah vize ? Ugyanúgy jelen van, ugyanúgy él és valós az Úr. Gyermekei itt vannak a Földön, követői valóságosak, tapinthatók.

Ésa 30:15-16 Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna: de ti nem akarátok; Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.

Nem minden arany ami fénylik, nem minden hozza meg azt a boldogságot amit ígernek, és jobb megmaradni, csendességben, megtérve, megnyugodva, visszautasítva a nagyszerűnek látszó dolgok kísértését és ragaszkodva a biztos alaphoz, Aki a Krisztus.

Ef 4:13-15 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;

Sziria Efraimmal egyesült

Ésa 7:1-2 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.

Sokszor támadja az ember hitét, meggyőződéseit a külső világ. És rendben is van ez így, próbára kell tenni azt amiben hiszünk. Teljesen normális az hogy Szíria megtámadja Júdát. Ez várható volt. Ami nem várható, az az hogy Izráel Szíria mellé áll. A saját testvére támadja meg, tör rá. Ez nagyon meg tud gyengíteni valakit. Ha már az én hívő testvérem is azt mondja nekem amit a világ, akkor az jobban fáj, jobban érint, jobban megráz. Hát te nem tudod hogy az amit mondasz, az mennyire nem igaz ? Miért kísértesz akkor ilyen gondolatokkal ? “Igen, tényleg komoly hívő lány, de nem elég szép”, “az embernek a valóságos helyzetben kell élni és a valóságos gazdasági körülményekhez kell igazodni”, “ha nekem ilyen vagyonra lenne lehetőségem, tíz körömmel kapaszkodnék bele”, “azt ugye tudod, hogy itt nem lesz valami fényes karriered” – szerencsére többre nem emlékszem, egy idő után kihagy a memóriám, elfelejti azt a kísértő, hamis talajból táplálkozó gondolatot amit mondtak.

Nehogy azt higgyük hogy régebb könnyebb volt. Dávid azt írja a Zsoltárokban

Zsolt 55:13-15 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Az Úr Jézus is sokszor elszenvedte ezt, egy példa amikor Péteren keresztül jön a kísértés:

Máté 16:22-23. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Állhatatosnak kell lenni abban amit igaznak tudsz. Te ne add fel, ne add be a derekad az igaznak tűnő érvelésbe. Ha ilyent mondanak neked, azt utasítsd el határozottan, és tegyél bizonyságot azzal ami benned van, arról, amiről meggyőződtél. Talán megynyerheted vele a testvéredet. Talán ő is arra vár, hogy legyen egy ember aki nemcsak mondja hanem meg is teszi azt amit vall. Talán számára éppen a te kitartásod jelenti majd a megerősítést.

Rettenetes küldetés

Ésa 6:9-13 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!

Márk 4:11-12 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.

Amikor Isten kiküld valakit azt várjuk hogy valami nagyszerű, valami jó fog történni. A szív megtörése, megújulása, érzékennyé válása, az üzenet meghallása, megértése, a szemek megvilágosodása, új igazságokra való rádöbbenés, őszinte látás, amikor az ember megáll az Ige tükre előtt és felismeri a bűneit, és megvallja és elhagyja őket. Hallani az üzenetet, látni az igazságot, érteni a szívben azt amit Isten mond, őszinte, igazi megtérés és erre válaszként Isten gyógyítása ... Ésaiás küldetése ennek pontosan az ellenkezője. Kövérítsd meg szívüket, hogy ne legyen érzékeny, szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket ... Ésaiás felkiált: meddig lesz ez Uram ? Nem lehet elképzelni hogy a szerető, könyörületes Isten ezt véglegesen gondolja. És tényleg, Ésaiásból megértjük azt hogy annak ellenére hogy ez nagyon fáj az Úrnak, ezt kell tegye azért mert annyi hamis megtérés volt már, annyi huzavona az igazság körül ... Isten és népe kapcsolata annyira egy fonák, képmutató kapcsolattá vált, hogy szükséges az egésznek a lerombolása és újraépítése, tiszta alapokon. A törzsből, a tiszta magból való újraépítés. Szent, valódi, igazán Isteni alapokon nyugvó kapcsolat. Ha a rombolás szükséges hozzá, Isten nem vonakodik tőle.

Az Úr Jézus is így jön: mint aki nem a farizeusok hamis vallásosságát reformálja, hanem mint aki azt teljesen lerombolja és új alapokra épít, az igazi alapokra, a gyökérre, a szent magra. Új tömlőkbe tölti az új bort.

Kedvesemnek szõlõje

Ézsaiás 5:1-6
Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között! Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!

Sokszor amikor a blogba írok talán úgy hangzik hogy mindent másoknak mondok. Pedig egyáltalán nem így van ez ... elsősorban azt kell megérintse az Ige aki megpróbálja azt továbbadni. Nincs külső igehirdetés, nincs olyan hogy valaki helyesen hirdeti az Igét és őt az nem érinti meg, nem formálja át. Nem lehet. Nem lehet ítéletet mondani vagy hirdetni hogy előtte engem meg ne ítélne az Ige. Szóval ez a mai Ige is hozzám szól. Én vagyok az az ember (hogy módosítsam amit Nátán próféta mondott Dávidnak). Igen, én vagyok az a szőlő aki nem akar teremni, az a fügefa, akin nem látszik a sok munka amit Isten belefektetett. Noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek ... mondja a Zsidókhoz írt levél ... úgyhogy ezt most magamnak írom. Mindennek van egy határa, még Istennél is. Nem jó kipróbálni azt hogy hol van ez a határ.

nappal felhõt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel

Ésa 4:3-4 Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belõle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhõt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsõségen oltalma lészen
Mire van szükség ahhoz hogy világosan lássad Isten vezetését ? Engedd az Ő Lelkét hogy megtisztítsa az életed, hogy megítélje benned a halott dolgokat. Nem az Úr keze rövidült meg, nem vezetése nem lett kevésbé érthető, látható, tapintható mint azokban a napokban amikor tűzoszloppal és felhőoszloppal vezette Izráelt. Nem kevésbé kőszál, menedék az Úr, és nem halványult el Igéjének mécsese ami az utat világítja, az egyedüli dolog ami meghomályosítja a látást, az a bűn. Szemgyógyító írral kend meg tehát a szemed, és láss. A válaszok ott vannak előtted.

Elrejtett szépség

Ésaiás 3:17-25 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek: Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti. Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat, A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat, A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket, A gyûrûket és az orrpereczeket, Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket, A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket: És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.

Mennyi szépség, kis, fonom részlet leírása van meg ebben a részben. Talán az Énekek Éneke kivételével ez a rész írja le a legjobban a női szépítkezés és ékszerek részleteit legjobban a Bibliában. Azt jelenti ez hogy Isten nem kedveli a szépet, nem kedveli azt ami gyönyörű ? Nem. Elég a mi Urunk egyetlen mondatára gondolni, amikor a mező liliomairól beszélt:

Máté 6:28-30 Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Isten aki annyi gondot, finom részletet, munkát tett abba hogy gyönyörűvé tegye a liliomokat (és valóban ilyen Istenünk van, aki egy naplementébe annyi szépet tud helyezni, pedig csak egy pár percig tart az egész), ez az Isten hogyan ne lenne képes minket ruházni, széppé tenni, kihozni belőlünk a szépet ? A probléma a hittel van, ismét, nem hinni azt hogy Isten megteszi ezt, hanem kivenni a kezéből magunkat ...

Mivel Sion leányai felfuvalkodtak ... nem a szépséggel van a baj, sőt, az Úr aki szereti a szép részleteket biztosan értékeli az Ő szerelmeseiben is a szépet (Zsolt 45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!) hanem a hozzáállással van a baj ... felfuvalkodtak. Többre tartják magukat, kikövetelik a hódolatot (felemelt nyak, szemek pillogása stb), a szépség nem egy elrejtett, felfedezni való ismeretlen kincs többé (amilyen az igazi szépség), hanem egy meghirdetett, értéket kikövetelő eszköze az önimádatnak. Mennyire más egy olyan lány aki nem tartja nagyon sokra magát és szerényebb viszont nagyon szép, és szinte ‘fel kell ezt fedezni’, annál, aki lehet felülmúlja őt külső szépségben, de kihasználja ezt maximálisan mások hódolatának megszerzésére.

A szépség és az erő elhordozásához is tartás kell. Ugyanúgy ahogy egy erős, határozott, cselekedni képes férfi akkor igazán erős amikor uralkodni tud magán, vissza tudja fogni az erejét, képes türelmes és szelíd lenni, egy nagyon szép, vonzó nő is akkor igazán szép amikor vissza tudja fogni magát, mértékletes az ékesítésben és a szépség megmutatásában. Visszafogott erő és elrejtett szépség.

Minden felemelkedett ellen

Ésaiás 2:12-17 Mert a seregek Urának napja [eljő] minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Isten felemel ! Isten teremtette a hegyeket, a magasztos cédrusfát, az Úr gyönyörűségét leli a szépségben és az erőben is (hiszen ezek magukban az egyszerű megfogalmazásai az Isten képének a nőben és a férfiban) ... de itt mégis minden magas ellen olvasunk egy ítéletet. Mert nem mindegy az, hogy Isten emel fel, Benne, Általa, Rajta keresztül emelkedünk fel, vagy magunkat emeljük fel a saját dicsőségünkre. Ugyanis ennek az utóbbinak a biztos vége a pusztulás. Ez az önfejű ember útja, aki Isten ellen emeli fel a fejét. Ez az ember elpusztítja magát minden Isteni beavatkozás nélkül is, az hogy Isten bevatkozik az nem azért van mintha a saját hatalmát féltené (hiszen ez már leírva is nevetséges gondolat) hanem azért mert minél hamarabb jön el a megalázás annál hamarabb jöhet a gyógyulás és a (most már helyes) felemelkedés.

Jakab 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.

1 Péter 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek

Ésa 1:12-17 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.

Kevés dolgot utál Isten jobban mint a vallásos “megtérést”. Amikor nincs igazi változás a szívben, mélyen, amikor nem változik meg lényegileg az ember, hanem csak valamilyen vallásos formát ölt magára: elmegy a gyülekezetbe, jelen van minden alkalmon (ki kívánja hogy pitvaraimat tapossátok, mondja az Úr ?) amikor valamit tesz is a közösségért (étel-áldozat) amikor jelenlétével talán megszépíti, megjobbítja az összejövetelt (illattételed utálat előttem), a különleges ünnepek, akár a mostani húsvét ünnepének a megünneplése, az hogy elmentünk valahová ... (gyűlöli a lelkem ! mondja az Úr) és hiába is imádkozol (nem hallgatom meg, mondja Isten), hogyha a bűn ott van és uralkodik az életedben, hogyha szíved nem változott meg, hogyha számodra nem valóságos a megújulás, nem igazi, nem mélyreható, nem újított meg téged teljesen Isten. Egy fél-szívű ember félig odaadva az Úrnak, kétfelé sántikálva, megtűrve a bűnt az életében, ugyanakkor felöltve a vallásos, igaznak látszó álcát ... de Istent nem lehet becsapni. Ha mindenkit sikerül is becsapjál, az Urat nem lehet. És nem fogsz továbbjutni a második vagy harmadik lépeshez amíg az elsőt meg nem teszed: mosódjatok, tisztuljatok meg. Tanuljatok jót tenni. Hogyan lehetséges ez ? Hiszen minden emberi próbálkozásunk utálat előtte, ahogy láttuk.

Ésa 1:18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Gyere és törvénykezz Istennel. Ítéltesd meg magad vele, állj elé az ítéletbe. Ijesztő és félelmetes dolog ez mert meglátod hogy bűneid skarlátpirosak, vérszínűek, hogy igazán távol vagy az Úrtól, hogy semmi jó nincs benned, hogy elveszett vagy teljesen. Magam elé tartva a tükröt ezt látom én is magamban, milyen vagyok Istennel szemben milyen vagyok az emberekkel szemben. Mi van a szívemben. De csak így lehet, őszintén, nem tartva vissza semmit, megismerve azt akik vagyunk, amilyen elveszettek vagyunk, csak így lehet az hogy hófehérré tegyen Isten, olyanná, mint a gyapjú.

Vígy el engem [innen] a sziklára

Zsolt 61:2-3 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá !

Kiáltás: nem elfojtott, félig megélt erzelmek, nem egy eldadogott, félig elnyelt szavakból álló fél-mondat, fél-szívvel. A megélt, az átélt érzelem, amikor íze, illata van mindennek, amikor élesek a színek, kontrasztok, amikor a szellemi magasságok és melységek igazán érezhetőek. Dávid a pusztaságban. A veszély, az egyedüllét, az elemeknek való kiszolgáltatottság helyén, mint üldözött ember. Amikor valós a fájdalom, valódiak a könnyek, hangos a nevetés és a kiáltás is. Amikor éles a fájdalom és igaziak az örömök. Amikor igazán egyedül van mégis igazán Istennel van. Ez Dávid szíve: a lehetetlen helyzetben Istenhez fordul. Hozzá kiált. Elepedt a szíve, megfáradt, elege van mindenből, de mégsem adja fel, mégsem némul el, hanem Istenhez kiált. Vigyél innen a sziklára ahova nem jutok. Mert tudom milyen ott nálad a sziklán, van helyem nálad.

3 Móz 33:21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.

Tapasztaltam már azt milyen a sziklán, és nagyon jó érzés a közeledben lenni, az igazságodban járni, Veled megélni a mindennapokat, szilárdan és biztosan állni a sziklán. Akkor is ha én nem tudok oda eljutni, akkor is ha nem tudok kikecmeregni ebből a sárból, az ingoványból. Ha ellep engem elborít, fejem felett összecsapnak a hullámok.

Zsolt 40:2-3 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.

Uram én akkor is a sziklára, Rád vágyom, és oda akarok menni. Te megteheted, te kivonhatsz engem innen Te felemelhetsz engem ...

Zsolt 40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét [...]

kvalifikáció

Mk 16: 14-15 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, és monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Kvalifikációk a munkára: hitetlenek és keményszívűek a tanítványok. Nem hisznek azoknak akik a feltámadást hirdetik, nem engednek a magukéból, nem hisznek a csodában. Elutasítják legjobb barátaik, legközelebbi ismerőseik, rokonaik igaz üzenetét az Úr Jézusról ... kemény a szívük, három év közvetlen, közeli tanítványság, kiválasztás, sok-sok csoda, személyes tanítás, oktatás, az első úrvacsora, a megfeszítés után ... nem hisznek. És nemcsak hogy ők maguk sem hisznek hanem visszautasítják azokat akik az igazságot hirdetik nekik.

Abszurd módon ez az egyetlen kvalifikációjuk és ajánlólevelük ebben a pillanatban ami magukat illeti. Hitetlenek és keményszívűek. És mégis, a következő mondatban a világ legnagyobb megbizatását kapják az Úr Jézustól.

Ha ezen nagyon megütközöl akkor az már egy jó kezdet. Istennél ez a kvalifikáció kezdete, amikor leteszel a kvalifikációidról, amikor belátod hogy te tényleg nem vagy erre alkalmas. Akkor lehet, hogy Isten tud veled valamit kezdeni.

semmiképen meg nem tagadlak téged

Mk 14:18-19 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy. Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

A hívő ember ismeri magát. Nem hiszi azt hogy ‘vele ez nem történhet meg’, hanem reménykedik abban hogy kegyelemből nem fog ez vele megtörténni. Hívőnek lenni nem jelenti azt hogy mi jobbak lennénk, hogy mi különbek lennénk, hogy mi képesebbek lennénk bármire is. Annyit jelent hogy ismerjük azt a kegyelmet amely azoké akik a vallás büszkesége helyett a kegyelemhez menekülnek, alázattal.

Mk 14:27-31 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

Ez a vallás. Én ? Én különb vagyok, én megmutatom nekik mit kell tenni én más vagyok, én elhatároztam hogy semmiképpen se és én erős vagyok, megmaradok, ha kell meg is halok érted. Ez a vallás, amikor magamból kiindulva határozom el hogy szentebb leszek, erős leszek, példa leszek, megváltozom, ha mindenki is elesik én aztán biztos nem.

Mk 14:37 Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

Meghalni ? Egy órát nem vagy képes ébren maradni ... Isten megengedi azt hogy Péter bénasága nyilvánvaló legyen, mert kevés dolog tudja megakadályozni az Istennel való kapcsolatot annyira mint a vallásos önigazság. Csak egy gyógyszer van erre: magunk megalázása, a büszkeség feladása, a valóság elfogadása. Mi nem vagyunk képesek rá. Pont.

Mk 14:50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.

Olyan könnyű Péterrel fogadkozni. Olyan könnyű odaállni a többi vallásos ember közé és még jobb, még szebb ígéreteket tenni. Hiszen lám mintha jó dolgokról beszélnének, talán mégsem kell egészen megalázni magam, talán az egóm mégis túléli ezt az egészet talán nekem is nagy szerepem lesz ebben a vallásos dologban. Hát én is ígérek, nagyot és szépet és csodálnivalót. De ha Péterrel együtt ígérgettem, akkor Péterrel együtt fogok szaladni is.

Mk 14:71-72 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

Miért van ott Péter ? Mert saját erejéből utánament Jézus elfogóinak. Ez biztos öngyilkosság szellemileg: saját erőből megpróbálni helyrehozni bármit ami Istenre tartozik. Péter egyedül van ott, pont ott ahova önfejűsége, bïszkesége, vallásossága vitte, és teljes a csőd, nemhogy nem menti meg Jézust de magát is alig menti meg. És hogyan ? Átkozódva, esküdözve tagadva magát ki az Úrral való ismeretségből. Te semmiképpen sem Péter ? De igen, és nem is akárhogy, hanem nagyon is megtagadsz engem, nem kell még kínozzanak sem hozzá, hanem saját magadt hozod magad ebbe a helyzetbe. A vallásosság valóban egy nagy kísértés, különösen azoknak akik ismerik az Urat egy ideje és akik egy idő után úgy gondolják hogy eddigi alázatos, “semmi” hivőségüket felcserélnék a vallás által nyújtott nemesebb, erőfeszítésekkel, ígérgetésekkel teli, végül is öndicsőítő, az óembert megint feltámasztó hozzáállásával.

A végén Péter sírva fakad ... a végén a vallásos ember mindig összetörik. Azok járnak jobban, akik hamarabb törnek össze, akik hamarabb jutnak el a felismerésre, akik hamarabb mennek vissza a kegyelemhez. Péterrel ez történt ...

De egy kicsit hazudtam. Azt mondtam Péter egyedül volt ott, saját büszkeségéből és csak a maga feje, ereje, vallásossága szerint harcolt és bukott el. Eddig igaz. De a kegyelem mégsem hagyta őt egyedül, hogy magától találja meg az összetörettetés útját.

Lk 22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról

Mennyire meg nem érdemelten, kiszakítva magát a kegyelemből, saját erejére támaszkodva, elbukva, átkozódva megtagadva Jézust a végén. Ide vezet a vallás. De a teljes csőd pillatában ... ott az Úr, és reá néz.

Kicsoda olyan Isten, mint Te, Uram ?

Arról a napról és óráról

Mk 13:31-33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.

Ap. Csel 1:6-7 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.


Nem a mi dolgunk ezeket tudni, tehát nem kell erőfeszítést tenni annak érdekében hogy kiszámoljuk azt hogy mikor lesz ez az esemény. Ha az Atya a Fiúnak sem mondja meg ezt az időpontot akkor egyértelmű, hogy nem a mi dolgunk erről előrejelzéseket tenni. Nekem ez szenzációhajhászásnak tűnik, az amikor erről beszélnek, azzal foglalkoznak hogy már itt van, mindjárt itt lesz. Több mozgalom elkövette ezt a hibát hogy erre a szenzációra épített, a milleriták 1844ben majd az adventisták es jehova tanúi is ...

Az is világos az Igéből hogy mi a helyes viszonyulás: nem a szenzációhajhászás, nem a megrémülés vagy ennek ellenkezője, a várakozás semmittevése, hanem egy felelősségteljes élet. A gazda elment otthonról, visszatérhet akármikor, tehát a házat rendben kell tartani: ha rendben vannak a dolgok, akkor bármikor visszatérhet a gazda. Így biztat minket az Úr visszajövetelének tudata arra hogy hűségesek legyünk és így éljünk meg minden napot, a felelősség tudatával.