Monday, September 6, 2010

világoltasd a te orczádat

Zsolt 80:18-20 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak, hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Akik reszeseive lettek Isten szabaditasanak, azok tudjak hogy milyen erzes az amikor Isten arcanak a fenyeben megelevenednek. Amikor leteszik a bunt leteszik makacs enuk tetteit az Ur ele es osszetort szivvel odallnak a kereszthez, akkor atelik a megbocsatast es atelik azt hogy mit jelent Isten bocsanata. A vilagossag, ami elonti az embert, a megujulas erzese, a megszabadulas erzese. Nagyon kifejezo amit a zsoltariro szavakba ont: Isten arcanak vilagossaga az emberen. A megelevenedes, az uj kezdet, a helyreallas. Es az ezutan valo vagyakozas ami kifejezodik ebben a zsoltarban. Ujra meg ujra megismetelve: vilagitsd meg az eletunket igy, forditsd az arcodat hozzank hogy megerezzuk a vilagossagot, hogy athassa ami eletunket, hogy atvilagitson, megtisztitson, erot adjon es helyreallitson minket. Aki megtapasztalta es atelte mar ezt az iugy vagyik ra ahogy a zsoltariro leirja.

Sunday, July 18, 2010

Halálra méltó

Jeremiás 26:11 És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.[...] 16 És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!

Tanulságos az hogy ki akarja halálra adni Jeremiást. A papok és próféták. Mert ki ellen beszélt ? A város ellen. Ami igazán nem az ő hatáskörük lenne, hanem a fejedelmeké. Akik viszont nem akarják megölni őt mert Isten beszédeit szólja ! Amit viszont a papok és próféták kellett volna észrevegyenek először. Megvakultak ezek a “professzionális” Isten-képviselők ! Mennyiszer ismétlődik ez a történelemben ! Akár a farizeusokra gondolunk, Pilátusra és a zsidó vallási vezetőkre, vagy később a történelem folyamán, mindig azok akik féltették hatalmukat, befolyásukat, akik Isten nevével visszaélve a saját feladatukat illetően, meggátolják az Istentől jövő kijelentést. Az is érdekes hogy ki az akiben megvan az igazi Istenfélelem ebben a részben. Nem a papok és a próféták azok ! Mintha az a tény hogy ők professzionálisan csinálják ezt, kiölte volna belőlük a hitet, az Istenfélelmet, és feltárul az a cinikus tény hogy hit nélkül propagálják hatalmuk és megélhetésük biztosításának az eszközét. Sokszor ezek az emberek vannak a legnagyobb bajban amikor kiderül hogy Isten valóságos. Hogy nem élhetnek vissza Vele többet. Bizony, jó dolog az Istenfélelem, megelégedéssel.

Thursday, July 15, 2010

Az én Istenemmel

1 Sám 22:26-30 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Milyen furcsa ma az hogy a kevélység és felfuvalkodottság az értékként szerepel még a gyülekezetben is. Hogy egy Isten nélküli ember esetében az “én” a legfontosabb, az “én” felemelése és kihangsúlyozása, azt értem, de hogy egy megtört, Istent igazán megismert ember magát helyezze megint a középpontba, a pedesztálra, és úgy tegyen mintha ez természetes lenne, hát ez az ellenség munkája. Az Ige világosan beszél arról hogy Isten megalázza a felfuvalkodottakat. Lehet magaslatokon járni (ahol Ő járat engem), lehet harci seregen is átfutni (Vele) és a kőfalon is átugrani – de úgy hogy mindezért Őt dícsérem, neki adok hálát. Reá mutatok, és nem magamra, mert minden forrásom Őbenne van.

Tuesday, July 13, 2010

tíz ezüst, ezer ezüst

2 Sámuel 18:11-14 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüsttel és egy övvel. Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont. Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király előtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna. Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vvn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

Mennyit ér a megváltás ? Megszabadulni valakitől aki fellázadt mint Absolon, aki az egész népet apja, Dávid ellen fordította ? Joábnak 10 ezüstöt ér. Az önzõ ember hajlandó fizetni hogyha valami a javát szolgálja, még tíz ezüstöt is. Joábbal szemben áll egy ember akinek a nevét sem tudjuk, neki az engedelmesség többet jelent akár ezer ezüstnél is. Talán ezer ezüst volt az az összeg ami “nagyon sok”, ami “elképzelhetetlen gazdagság” volt az ember számára. Nem akar sem pénzért, sem rejtve ellenszegülni a királynak. Az egyik oldalon van az ember aki tíz ezüstöt adna egy életért, a másik oldalon egy ember aki ezerért sem lenne engedetlen. És még van egy ember, a kettõ között, megfeszítve száz ezüstért, aki mindent odaadott, hogy mindkettőt megváltsa.

Sunday, June 27, 2010

testvéreket találtunk

Ap. Csel. 28:14-15 Itt testvéreket találtunk akik kérték, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkrõl, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta õket, hálákat adott Istennek és megtelt bizakodással.


Milyen nagyszerû, csodálatos dolog az hogy vannak testvéreink bárhova is menjünk ezen a Földön. Vannak emberek akikhez semi közünk nem lenne, idegenek lennének nekünk teljesen de mégis befogadnak mégis szeretettel fordulnak hozzánk azért mert ugyanaz a Szellem szülte õket újjá, mert ugyanaz a drága Megváltónk van. Milyen hihetetlen és mégis, milyen nagyszerû ez. Ezt a vendégszeretetet tapasztalom meg most és ahogy Pál számára, úgy ez számomra is most bátorítást jelent, erõsítést. Pál is megtelt bizakodással. Egyik feladatunk talán éppen ez: biztatni, támogatni, erõsíteni a testvéreinket a hitben. Magunk részére pedig ez egy feladat is, hiszen nem sok verssel késõbb olvassuk Pálról, hogy noha bérelt lakása volt Rómában, mindenkit fogadott aki felkereste és kész volt velük beszélgetni, kész volt õket tanítani az Isten országáról. Ez számunkra is ugyanígy egy elhivatás.

Friday, June 4, 2010

e hiábavalóktól az élő Istenhez

Apostolok Cselekedetei 14: 15 Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat

Mit jelent megtérni? Elfordulni valamitől és odafordulni valami máshoz. Megfordulni csak akkor lehet hogyha világos legalább egy pár tény. Az egyik az az hogy haladunk valamerre. Mindig. Akkor is hogyha mi úgy gondoltuk hogy egy helyben állunk és nem történik semi. Ennek a haladásnak van értelme van egy következménye és van egy célja. Számít az hogy mere haladunk mert nem bármilyen irányba haladva érjük el a célt. Vannak rossz irányok. Lehetséges eltévedni, lehetséges elpazarolni az időt, az energiát, az információt. Lehetséges felesleges (hiábavaló) dolgokkal eltölteni egy napot, egy hetet, egy hónapot. Lehetséges hiábavaló dolgokkal eltölteni egy életet. Van rossz irány, van rossz felfogás, van hibás világkép, van rossz és hibás vallás vagy hitrendszer ami ide vezet. Van ami NINCS rendben, nem okés, nem csak kuriózum hogy ezt te másképp hissed hanem emiatt te sötétségben éled az életed és meg fogsz nyomorodni és hosszú távon pedig nem fogod elérni a célt. Valamitől elfordulni és alamihez odafordulni. Nem mindegy mitől és mihez. Pálék nem szintetizálták a másik vallást, nem építették be a maguk felfogásába, nem magyarázták ki hogy ez tulajdonképpen ugyanaz. Hanem azt mondják: az a mi örömüzenetünk hogy a hiábavaló dolgoktól az élő Istenhez lehet térni. Valakihez Aki jó, Aki tényleg elvisz a célba, Aki valóságos (élő).

Sunday, May 2, 2010

Bennem nincs semmije

János 15:30-31 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

Mi az amit megengedsz az ellenségnek hogy felépítsen benned ? Mi az amivel a világ fejedelme rendelkezik benned ? Meg nem bánt bűnök ? Valami amit nem enegdsz el noha rég tudod hogy el kellene engedd ? Visszaesel valamiben ? Gyengeség egy kísértéssel szemben ? Van egy hídfőállás ahonnan az ellenség elindíthat egy támadást ? Mert az ellenség nagyon komolyan vesz téged hogyha te Isten gyermeke vagy. Nem azért mert te valami félelemkeltő harcos lennél (noha remélem ezzé válsz az Úr keze alatt) hanem azért mert ismeri azt az Istent akinek a Lelke benned van. Te komolyan veszed-e ezeket a hídfőállásokat ? Mi tudjuk az Ő szándékait ... azért jött hogy öljön, pusztítson. Mint ordító oroszlán szerte jár keresve akit elnyeljen. És ennek ellenére szépen megtűrjük azt hogy legyen egy lehetősége támadni ? Az Úr Jézus példáját kell követnünk és erre kell vágyjunk hogy az Ő bocsánata, kegyelme, megtisztító ereje végezze el bennünk is ezt hogy ezt mondhassuk: bennem nincs semmije. Mi az amit ma, itt és most ki kell dobjál az életedből ennek fényében ?

Tuesday, January 19, 2010

Látá pedig

1 Mózes 39:2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala. 3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében: 4 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala.

21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

Mi a titka ennek a Józsefnek ? Kétszer egymás után is ahova kerül, áldás van ott. Egyszer sem magas pozicióból, előnyös helyzetből indul. Először rabszolga, utána pedig egy rab. Mi lehetne ennél alacsonyabb ? De valamit látnak benne. Meglátják hogy ez az ember más. Látják hogy az Úr vele van ! Benned mit látnak a munkahelyen ? Bennem mit látnak a munkahelyen ? Velem van az Úr ? Úgy dolgozok mintha neki dolgoznék ? Az ember életének nagy részét a munkájával tölti, ha tetszik, ha nem. Hogyan végzed ? Ha jól végzed, kedvessé leszel mások szeme előtt és még többet bíznak majd rád. Ha rosszul, akkor viszont egyre kevesebbet. József az első nagy kudarc után nem változik meg. Hiszen Istenért szenvedte el azt a kudarcot. És Isten felemeli őt megint. Az áldás és mások szemében való jó hír azonban nemcsak természetesen jön hanem természetfeletti módon is, áldás formájában. Nem József különleges tehetsége miatt, hanem mert az Úr vele volt. Bárcsak szólna erről a mi munkánk, a mi jelenlétünk is ebben a világban !

Thursday, January 14, 2010

egyedül maradt és tusakodik

1 Mózes 32:9-12 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

Jákób hazatér, Isten indíttatására, Isten múltbeli ígéretei alapján, minden úgy tűnik hogy jól megy, mert azt teszi amit Isten mondott neki, de ennél a pontnál megijed Ézsautól. Eszébe jut az hogy hogyan menekült el előle, hogyan verte át, és hogy akarta őt megölni Ézsau. És nagyon megijed és Istenhez fordul, Isten ígéreteibe kapaszkodik amikor a nehézség jön. Ez egy jó hely ... csak az a baj hogy nem lehet úgy elbújni Isten oltalmába hogy nem vagyok kész szembenézni azzal amit tettem.

Jákóbnak pedig nagyon hiányzik ez a szembenézés. Isten eltűrt neki sokmindent az életben, de van egy határvonal ahol nem mehet tovább, bár ezt még nem látja. Teljes figyelmét kitölti a jelen probléma, a legnagyobbnak látszó probléma, Ézsau megengesztelése, a sereg szétválasztása úgy hogy lehetőleg megmeneküljön valaki, ha más nem legalább Ráchel aki neki a legkedvesebb. Emberileg méri fel a problémát s emberileg készít rá megoldást.

Van amikor csak azt a problémát látjuk ami a szemünk előtt van. Csak azzal foglalkozunk, minden erővel, minden figyelmünket annak szentelve. De Jákób igazi problémája nem Ézsauval van, hanem Istennel, és ezt a küzdelmet nem tudja kikerülni.

1 Mózes 32:23-24 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

Amikor mindent kiszámított mindent eltervezett akkor jön Isten és megállítja és akkor küzdeni kell, harcolni kell estétől reggelig. Istennel nem a magad által választott helyen és időben kell megküzdjél, s nem is akkor amikor körülményeid időt engednek rá. Amikor úgy gondolod hogy életed nyugodt és lesz idő megharcolni majd azt is. Mert az ráér. Előbb Ézsau, hát érted, az a legfontosabb most, nincs időm Istenre ... de ez nem a te választásod.

Legyél készen szembenézni és megküzdeni Istennel mert lehet hogy ez a küzdelem hamarabb lesz mint gondolnád.

Friday, January 8, 2010

hogy ne mondjad

1 Mózes 14: 13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. 15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. 16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

Szeretem az ilyen no-nonsense hozzáállást. Jön egy hírnök, probléma van, és vannak emberek akik megoldják. Nem tárgyalják, nem hímeznek-hámoznak, nem írják körül a problémát, hanem megoldják. Határozottan, késlekedés nélkül. Még éjjel utolérik őket és legyőzik őket. Nem állnak meg, nem állnak félre, nem várnak a megoldással. És nem végeznek félmunkát: visszaszereznek mindent és az ellenséget alaposan megfutamítják. Eddig a pontig Ábrám egy gyenge embernek tűnt, bár látható volt, hogy gazdag, de azt hogy katonailag is számít, azt eddig nem láttuk.

22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez: 23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. 24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

Érdekes ez a büszkeség, főleg mert az előző részekből látható hogy Ábrám részben azért gazdagodott meg mert Szárai megtetszett a Fáraónak – ezt miért nem utasította el? Hogyha az a cél hogy bemutassa hogy minden gazdagsága Istentől van akkor ez sem lett volna kompatibilis azzal. De lehet hogy nem ez a cél, lehet hogy itt másról van szó: arról hogy ez a szabadításról szólt az egész hadjárata. Nem pénzt akart szerezni hanem csak meg akarta szabadítani Lótot és ezt egész nyilvánvalóan akarta mondani mindenkinek hogy tudják, hogy Ábrám nem pénzt rabolni ment a királyok után hanem kiszabadítani az unokaöccsét.

Az ingyenes szabadítás.Isten is ezt tette velünk. Az ingyenes igehirdetés. Amire el vagyunk hívva. Hogy ingyenesen hirdessük az Igét, hogy a világ Lótjai megszabaduljanak. Erről lehet itt szó.