Zsolt 80:18-20 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak, hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Akik reszeseive lettek Isten szabaditasanak, azok tudjak hogy milyen erzes az amikor Isten arcanak a fenyeben megelevenednek. Amikor leteszik a bunt leteszik makacs enuk tetteit az Ur ele es osszetort szivvel odallnak a kereszthez, akkor atelik a megbocsatast es atelik azt hogy mit jelent Isten bocsanata. A vilagossag, ami elonti az embert, a megujulas erzese, a megszabadulas erzese. Nagyon kifejezo amit a zsoltariro szavakba ont: Isten arcanak vilagossaga az emberen. A megelevenedes, az uj kezdet, a helyreallas. Es az ezutan valo vagyakozas ami kifejezodik ebben a zsoltarban. Ujra meg ujra megismetelve: vilagitsd meg az eletunket igy, forditsd az arcodat hozzank hogy megerezzuk a vilagossagot, hogy athassa ami eletunket, hogy atvilagitson, megtisztitson, erot adjon es helyreallitson minket. Aki megtapasztalta es atelte mar ezt az iugy vagyik ra ahogy a zsoltariro leirja.
