semmiképen meg nem tagadlak téged

Mk 14:18-19 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy. Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

A hívő ember ismeri magát. Nem hiszi azt hogy ‘vele ez nem történhet meg’, hanem reménykedik abban hogy kegyelemből nem fog ez vele megtörténni. Hívőnek lenni nem jelenti azt hogy mi jobbak lennénk, hogy mi különbek lennénk, hogy mi képesebbek lennénk bármire is. Annyit jelent hogy ismerjük azt a kegyelmet amely azoké akik a vallás büszkesége helyett a kegyelemhez menekülnek, alázattal.

Mk 14:27-31 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

Ez a vallás. Én ? Én különb vagyok, én megmutatom nekik mit kell tenni én más vagyok, én elhatároztam hogy semmiképpen se és én erős vagyok, megmaradok, ha kell meg is halok érted. Ez a vallás, amikor magamból kiindulva határozom el hogy szentebb leszek, erős leszek, példa leszek, megváltozom, ha mindenki is elesik én aztán biztos nem.

Mk 14:37 Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

Meghalni ? Egy órát nem vagy képes ébren maradni ... Isten megengedi azt hogy Péter bénasága nyilvánvaló legyen, mert kevés dolog tudja megakadályozni az Istennel való kapcsolatot annyira mint a vallásos önigazság. Csak egy gyógyszer van erre: magunk megalázása, a büszkeség feladása, a valóság elfogadása. Mi nem vagyunk képesek rá. Pont.

Mk 14:50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.

Olyan könnyű Péterrel fogadkozni. Olyan könnyű odaállni a többi vallásos ember közé és még jobb, még szebb ígéreteket tenni. Hiszen lám mintha jó dolgokról beszélnének, talán mégsem kell egészen megalázni magam, talán az egóm mégis túléli ezt az egészet talán nekem is nagy szerepem lesz ebben a vallásos dologban. Hát én is ígérek, nagyot és szépet és csodálnivalót. De ha Péterrel együtt ígérgettem, akkor Péterrel együtt fogok szaladni is.

Mk 14:71-72 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

Miért van ott Péter ? Mert saját erejéből utánament Jézus elfogóinak. Ez biztos öngyilkosság szellemileg: saját erőből megpróbálni helyrehozni bármit ami Istenre tartozik. Péter egyedül van ott, pont ott ahova önfejűsége, bïszkesége, vallásossága vitte, és teljes a csőd, nemhogy nem menti meg Jézust de magát is alig menti meg. És hogyan ? Átkozódva, esküdözve tagadva magát ki az Úrral való ismeretségből. Te semmiképpen sem Péter ? De igen, és nem is akárhogy, hanem nagyon is megtagadsz engem, nem kell még kínozzanak sem hozzá, hanem saját magadt hozod magad ebbe a helyzetbe. A vallásosság valóban egy nagy kísértés, különösen azoknak akik ismerik az Urat egy ideje és akik egy idő után úgy gondolják hogy eddigi alázatos, “semmi” hivőségüket felcserélnék a vallás által nyújtott nemesebb, erőfeszítésekkel, ígérgetésekkel teli, végül is öndicsőítő, az óembert megint feltámasztó hozzáállásával.

A végén Péter sírva fakad ... a végén a vallásos ember mindig összetörik. Azok járnak jobban, akik hamarabb törnek össze, akik hamarabb jutnak el a felismerésre, akik hamarabb mennek vissza a kegyelemhez. Péterrel ez történt ...

De egy kicsit hazudtam. Azt mondtam Péter egyedül volt ott, saját büszkeségéből és csak a maga feje, ereje, vallásossága szerint harcolt és bukott el. Eddig igaz. De a kegyelem mégsem hagyta őt egyedül, hogy magától találja meg az összetörettetés útját.

Lk 22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról

Mennyire meg nem érdemelten, kiszakítva magát a kegyelemből, saját erejére támaszkodva, elbukva, átkozódva megtagadva Jézust a végén. Ide vezet a vallás. De a teljes csőd pillatában ... ott az Úr, és reá néz.

Kicsoda olyan Isten, mint Te, Uram ?