Ésaiás 2:12-17 Mert a seregek Urának napja [eljő] minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Isten felemel ! Isten teremtette a hegyeket, a magasztos cédrusfát, az Úr gyönyörűségét leli a szépségben és az erőben is (hiszen ezek magukban az egyszerű megfogalmazásai az Isten képének a nőben és a férfiban) ... de itt mégis minden magas ellen olvasunk egy ítéletet. Mert nem mindegy az, hogy Isten emel fel, Benne, Általa, Rajta keresztül emelkedünk fel, vagy magunkat emeljük fel a saját dicsőségünkre. Ugyanis ennek az utóbbinak a biztos vége a pusztulás. Ez az önfejű ember útja, aki Isten ellen emeli fel a fejét. Ez az ember elpusztítja magát minden Isteni beavatkozás nélkül is, az hogy Isten bevatkozik az nem azért van mintha a saját hatalmát féltené (hiszen ez már leírva is nevetséges gondolat) hanem azért mert minél hamarabb jön el a megalázás annál hamarabb jöhet a gyógyulás és a (most már helyes) felemelkedés.
Jakab 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
1 Péter 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
No comments:
Post a Comment