Márk 10:20-24 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
Egy nagyon fontos gondolat, amire rájöttem ebből az igéből: nem lehetsz Istené amíg saját magadat építed fel Istennek. A legtöbb ember pedig ezzel foglalkozik, a saját Isten-bálványát építi. Akkor is hogyha elsőre azt mondják: természetesen nem ! Miért is akar gazdag lenni az ember ? Mert a pénz lehetőségeket hordoz magában: tenni dolgokat, különbnek lenni másoknál, hatalmat jelent és képességeket. Szabadságot. Azt hogy én irányítom a dolgok menetét ...
Más dolgok is benne lehetnek a bálványban: szépség, erő, képességek, tudás, elismerés más emberek részéről, népszerűség, ... viszont egyre inkább azon dolgozunk hogy mindez egy dologhoz vezessen: pénzhez ... és mindezeket egy dologra váltsuk be: pénzre. A pénz kifejezi a státuszt. Egészen nyersen: annak mértéke hogy mennyire jutott az ember az önmagát istenné tevő úton.
És jaj a gazdagoknak: miért ? Mert ők messzire jutottak ezen az úton. Sokat “elértek” ahogy mondani szokás. Az pedig, aki sokat elért, nem kíván lemondani róla. Nem kívánja feladni saját értékes “istenségét”. Enélkül pedig nem lehet elfogadni az Urat. Amíg össze nem török, amíg azt nem mondom az Úrnak, itt vagyok, semmi vagyok, nem ér semmit se a pénzem se semmi amit tettem vagy tenni tudok, de csak Rád nézek csak Téged akarlak ... senki mást.
Szegény “gazdag” ifjú ... nem tudta ezt kimondani. Fájt, túlságosan fájt arról a sokmindenről lemondani ... nem tudta elengedni. Pedig elengedés nélkül nincs igazi szeretet, mert minden igazi agapé szeretet alapja az, hogy szükséges a szeretetet adó személy részéről az hogy ok nélkül szeressen, a szeretetet elfogadó személy részéről pedig az hogy minden mást feladva csak elfogadja ezt a szeretetet.
Isten egyik legjobb mércéje a te szíved állapotáról ez: El tudod-e dobni magadtól azt amit szeretsz, egy szempillantás alatt, ha az Úr erre kér ? Most, mindazt ami a péztárcádban van, oda tudod adni ? Az autódat ? A házadat ? A kabátodat ami rajtad van ? Nem ? Nem ? Biztos vagy ebben ?
Ajánlom ezt az igehirdetést azoknak akik tudnak angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=pBhqrtMqrv8
Wednesday, July 22, 2009
Friday, July 17, 2009
az ácsmester fia ?
Mk 6:3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Ellentmondásos dolog ez. Egyrészt a gadarénusoknak a saját földjükről való ember mondta el az evangéliumot, ő volt a legjobb üzenethordozó. Másrészt az Úr Jézusra nem hallgatnak a saját rokonai, a saját faluja. Ez furcsa, nem ? Úgy tanították nekünk hogy ha jól élünk, ha hívő emberként élünk akkor vonzóvá tesszük az üzenetet. Senki sem élt jobban mint az Úr Jézus mégis, ahol Ő volt, ott nem tette ezzel vonzóvá mások előtt az üzenetet. Miért van ez ? Mert a hívő ember nem arról beszél, nem azt mutatja be hogy ő maga milyen jó, milyen nagyszerű életet él. Hanem egy Isteni kegyelemről beszél ami megragadja őt. A szomszéd pedig azt mondja: miért éppen téged ? Mivel vagy te különb mint én hogy te mondod el nekem az üzenetet ? Semmivel. Irigység. Ugyanakkor nem kerülhetjük ki ezt, hogy a családunknak, a szomszédainknak bizonyságot tegyünk. Akkor sem, hogyha ismernek, ismerik hibáinkat, ismerik bukásainkat és mindazt ami rossz bennünk. Mert nem magunkról kell beszéljünk. De ezzel együtt fel kell készülni rá, hogy lehet hogy nem fognak meghallgatni.
Ellentmondásos dolog ez. Egyrészt a gadarénusoknak a saját földjükről való ember mondta el az evangéliumot, ő volt a legjobb üzenethordozó. Másrészt az Úr Jézusra nem hallgatnak a saját rokonai, a saját faluja. Ez furcsa, nem ? Úgy tanították nekünk hogy ha jól élünk, ha hívő emberként élünk akkor vonzóvá tesszük az üzenetet. Senki sem élt jobban mint az Úr Jézus mégis, ahol Ő volt, ott nem tette ezzel vonzóvá mások előtt az üzenetet. Miért van ez ? Mert a hívő ember nem arról beszél, nem azt mutatja be hogy ő maga milyen jó, milyen nagyszerű életet él. Hanem egy Isteni kegyelemről beszél ami megragadja őt. A szomszéd pedig azt mondja: miért éppen téged ? Mivel vagy te különb mint én hogy te mondod el nekem az üzenetet ? Semmivel. Irigység. Ugyanakkor nem kerülhetjük ki ezt, hogy a családunknak, a szomszédainknak bizonyságot tegyünk. Akkor sem, hogyha ismernek, ismerik hibáinkat, ismerik bukásainkat és mindazt ami rossz bennünk. Mert nem magunkról kell beszéljünk. De ezzel együtt fel kell készülni rá, hogy lehet hogy nem fognak meghallgatni.
Thursday, July 16, 2009
Misszió két lépésben
Mk 5:17-20 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
Első lépés: meggyógyítja a megszállt embert, de nem fogadják szívesen, inkább elküldik. Nem erőlteti magát rájuk, viszont egy valakit otthagy tanúnak. Ezt az embert ismerik és látni fogják benne a változást.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
Második lépés: Amikor másodszor megy, akkor odagyűl a tömeg hozzá. Ennyire megváltoztatta egyetlen ember az egész környéket és a viszonyulásukat. Nem kell nekünk sem türelmetlennek lenni ami Isten munkáját illeti. Van, amikor nem fogadják szívesen azt aki Istenről beszél, és lehet ilyenkor valami másnak kell helyet adni – például egy megváltozott életnek ami bemutatja azt amiről beszélni akarunk.
Első lépés: meggyógyítja a megszállt embert, de nem fogadják szívesen, inkább elküldik. Nem erőlteti magát rájuk, viszont egy valakit otthagy tanúnak. Ezt az embert ismerik és látni fogják benne a változást.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
Második lépés: Amikor másodszor megy, akkor odagyűl a tömeg hozzá. Ennyire megváltoztatta egyetlen ember az egész környéket és a viszonyulásukat. Nem kell nekünk sem türelmetlennek lenni ami Isten munkáját illeti. Van, amikor nem fogadják szívesen azt aki Istenről beszél, és lehet ilyenkor valami másnak kell helyet adni – például egy megváltozott életnek ami bemutatja azt amiről beszélni akarunk.
Wednesday, July 15, 2009
A magvető az igét hinti
Mk 4:14 A magvető az igét hinti. 26-29 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. 30-32 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
A magnak van egy érdekes tulajdonsága. Az hogy kicsi. Nagyon kicsi. A magvető az igét hinti. Nem csinál többet. Ennyi az ő munkája. Ezután alszik, és felkel és egy idő után látja azt hogy a mag kihajtott, felnőtt. Magától. Növekedik, amíg be nem tölti azt amire be volt programozva. Az élet ilyen, és az Istentől adott élet is ilyen. Amit mi mondunk el egy másik embernek az csak egy mag. Senki nem képes arra hogy erővel megvalósítsa azt a programot ami a magban van, ugyanúgy, nem képes senki erővel megvalósítani egy másik emberben az Ige munkáját. Az magától történik. Túl kicsinek látszik a szerepünk ebben ? Túl kicsinek látjuk a magot. Az Úr Jézus pedig azt mondja: nézd az egyik legkisebb magot amit ismersz. És mégis, nagy fa nő ki belőle, olyan nagy hogy a madarak is fészket rakhatnak rá. Te csak hitsd a magot.
A magnak van egy érdekes tulajdonsága. Az hogy kicsi. Nagyon kicsi. A magvető az igét hinti. Nem csinál többet. Ennyi az ő munkája. Ezután alszik, és felkel és egy idő után látja azt hogy a mag kihajtott, felnőtt. Magától. Növekedik, amíg be nem tölti azt amire be volt programozva. Az élet ilyen, és az Istentől adott élet is ilyen. Amit mi mondunk el egy másik embernek az csak egy mag. Senki nem képes arra hogy erővel megvalósítsa azt a programot ami a magban van, ugyanúgy, nem képes senki erővel megvalósítani egy másik emberben az Ige munkáját. Az magától történik. Túl kicsinek látszik a szerepünk ebben ? Túl kicsinek látjuk a magot. Az Úr Jézus pedig azt mondja: nézd az egyik legkisebb magot amit ismersz. És mégis, nagy fa nő ki belőle, olyan nagy hogy a madarak is fészket rakhatnak rá. Te csak hitsd a magot.
Tuesday, July 14, 2009
Hallgatás
Mk 3:4-6 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
Meggyőződésem, hogy a hit ellentéte nem a hitetlenség, hanem a vallás. Egy ember akinek nincs hite, könnyebben jut hitre, mint az akit megvakított a vallásosság. Hogyha valami újat hall egy ember, valamit amit eddig nem hallott, Istenről, az Úr Jézusról ... akkor talán megmozdul benne valami. Talán végiggondolja az életét, talán ... elkezdődik egy folyamat benne. De milyen sötét lehet az a szív aminek a füleit már megsüketítette az a sok szertartás és prédikáció amin részt vett. Milyen kemény lehet az a szív amelyik ezerszer hallotta az evangéliumot de sohasem alkalmazta magára. Minden kimondott nem, minden kifogás, minden elutasítás ... a farizeusok számára ez az egész csak egy politikai játék. Ők ebben a játékban a főpapok, a hagyomány és a törvény az ami alapján mások felett ellenőrzést gyakorolnak, ami megadja a tekintélyüket, poziciójukat és csak arra kíváncsiak, hogy az Úr Jézus szembe mer-e szegülni velük. Meg meri sérteni a szombatot megint. Nekik csak ez a kérdés.
Az Úr Jézusnak pedig egy másik kérdése van. Szabad-e. Akarjátok-e a gyógyulást. Lehetséges, ha akarjátok. A leprás ember azt mondja az Úr Jézusnak: Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem. Itt pedig az Úr Jézus kérdezi: akarod-e. Akarod-e hogy gyógyítsak. Hogy meggyógyítsalak. Szinte a farizeusokhoz szól a kérdés: Te farizeus, te akarod-e hogy meggyógyítsalak téged, mert szeretlek és meg akarlak gyógyítani, akkor is hogyha te ezt a beteg embert is arra akarod felhasználni hogy engem megfogjál.
A válasz: hallgatás. Kemény, konok, hallgatás.
Az Úr Jézus pedig rájuk néz és haragszik. Haragszik, mert ezeken az embereken múlik az hogy ilyen kemény a szívük. Hogy ilyen hajthatatlanok. Hogy nem érdekli őket ez a beteg nyomorult ember aki gyógyulásra várt egész életében. De legjobban azért haragszik hogy Isten valóságát kicserélték egy vallásra, egy hagyományra, egy saját érdekeiket szolgáló rendszerre ami fontosabb nekik mint Istennek a jelenléte közöttük.
Meggyőződésem, hogy a hit ellentéte nem a hitetlenség, hanem a vallás. Egy ember akinek nincs hite, könnyebben jut hitre, mint az akit megvakított a vallásosság. Hogyha valami újat hall egy ember, valamit amit eddig nem hallott, Istenről, az Úr Jézusról ... akkor talán megmozdul benne valami. Talán végiggondolja az életét, talán ... elkezdődik egy folyamat benne. De milyen sötét lehet az a szív aminek a füleit már megsüketítette az a sok szertartás és prédikáció amin részt vett. Milyen kemény lehet az a szív amelyik ezerszer hallotta az evangéliumot de sohasem alkalmazta magára. Minden kimondott nem, minden kifogás, minden elutasítás ... a farizeusok számára ez az egész csak egy politikai játék. Ők ebben a játékban a főpapok, a hagyomány és a törvény az ami alapján mások felett ellenőrzést gyakorolnak, ami megadja a tekintélyüket, poziciójukat és csak arra kíváncsiak, hogy az Úr Jézus szembe mer-e szegülni velük. Meg meri sérteni a szombatot megint. Nekik csak ez a kérdés.
Az Úr Jézusnak pedig egy másik kérdése van. Szabad-e. Akarjátok-e a gyógyulást. Lehetséges, ha akarjátok. A leprás ember azt mondja az Úr Jézusnak: Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem. Itt pedig az Úr Jézus kérdezi: akarod-e. Akarod-e hogy gyógyítsak. Hogy meggyógyítsalak. Szinte a farizeusokhoz szól a kérdés: Te farizeus, te akarod-e hogy meggyógyítsalak téged, mert szeretlek és meg akarlak gyógyítani, akkor is hogyha te ezt a beteg embert is arra akarod felhasználni hogy engem megfogjál.
A válasz: hallgatás. Kemény, konok, hallgatás.
Az Úr Jézus pedig rájuk néz és haragszik. Haragszik, mert ezeken az embereken múlik az hogy ilyen kemény a szívük. Hogy ilyen hajthatatlanok. Hogy nem érdekli őket ez a beteg nyomorult ember aki gyógyulásra várt egész életében. De legjobban azért haragszik hogy Isten valóságát kicserélték egy vallásra, egy hagyományra, egy saját érdekeiket szolgáló rendszerre ami fontosabb nekik mint Istennek a jelenléte közöttük.
Monday, July 13, 2009
Miért miért miért?
Mk 2 Vallásos emberek kérdései a hívővel szemben
Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
Miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
Három típusú kérdés:
1. Miért vagy te más ? Miért szereted ezeket az embereket ? Nem tudod hogy rendes ember nem eszik és iszik ezek társaságában ? Ez inkább kívancsiság, noha már van benne egy adag ítélet. Amikor a hívő ember olyant tesz ami nem illik a vallásos ember menetrendjébe, ez a reakció. Először is miért teszi ? Talán nem tudja azt hogy nem így kell tenni, kicsit helyreigazítjuk. Burkoltan megmondjuk neki azt hogy ne tedd ezt így mert nem “szokás”. Hátha helyrejön és ezt a kis hibát elsimítjuk magunk között. Mégse lehet így viselkedni.
2. Nincs mibe belekössek, de te már zavarsz engem. Az első kérdésem után is már láttam rajtad hogy nem akarsz beilleszkedni, nem akarod megtanulni a hagyományt, nem tiszteled azt amit mi jónak tartunk. Ja ja, te olyan vagy mint ezek közül a rendbontók közül az egyik. Valami szektás féle lehetsz ... de hogy is van nálatok a szektáknál ? Valami jehova tanúja vagy ? Vagy mormon ? Vagy valami afféle (és elsorol 2-3 nevet amiknek semmi közük egymáshoz de amik az ő fejében abba a “rossz” kategóriában vannak). Na akkor hogy is van ez nálatok a szektában ? Az egyik böjtöl, a másik nem ? Miféle rendetlenség ez ? Ti teljesen összevisszák vagytok ... bezzeg a mi hagyományaink ! Azok szépen rendbetartanának titeket.
3. Ti nemcsak szemtelenek vagytok hanem elrontjátok azt amit mi felépítettünk ! A szombat napját nem tartjátok meg ! Ti teljesen ellen vagytok mindennek ami jó ! Nem tudjátok hogy ezt nem szabad ! Tilos ! Megtiltjuk nektek hogy ezt tegyétek. Nem engedjük hogy leromboljátok az ezeréves hagyományt. Ez az alapja a vallásunknak, és ti ezt is megszentségtelenítenétek ! Hogy meritek ezt tenni ?
Az Úr válasz pedig, szelíden: A betegekre, a bűnösökre, kegyelemmel, irgalommal, szánalommal és együttérzéssel gondolj. Gyógyítani akard őket, ne megvetni vagy elkerülni. Nem látod hogy erről van szó ? Nem látod hogy én, Isten Fia itt vagyok, azért hogy találkozak veled ? Mint egy vőlegény a menyasszonnyal mint egy szerető Isten a gyermekével ? Tényleg ennyire nem látod amikor a szabályokról és böjtről és kirekesztésről beszélsz, hogy az az Isten van itt akit te a száddal tisztelsz (noha a szíved távol van Tőle ?) És végül: nem látod hogy érted van ez ? Minden. A szombat, a kalász, az hogy itt vagyok, az hogy válaszolok a kérdésedre. Minden érted van. Ha egy dolgot látnál a Dávid történetből, ha nem a dicső történelmi múltban látnád, hanem azt látnád hogy ott volt egy ember aki minden szabály megszegett, de szerettem, minden ellenére, és ő szeretett engem, és kapcsolatban voltunk: az Isten, meg az ember, akit teremtett.
Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
Miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
Három típusú kérdés:
1. Miért vagy te más ? Miért szereted ezeket az embereket ? Nem tudod hogy rendes ember nem eszik és iszik ezek társaságában ? Ez inkább kívancsiság, noha már van benne egy adag ítélet. Amikor a hívő ember olyant tesz ami nem illik a vallásos ember menetrendjébe, ez a reakció. Először is miért teszi ? Talán nem tudja azt hogy nem így kell tenni, kicsit helyreigazítjuk. Burkoltan megmondjuk neki azt hogy ne tedd ezt így mert nem “szokás”. Hátha helyrejön és ezt a kis hibát elsimítjuk magunk között. Mégse lehet így viselkedni.
2. Nincs mibe belekössek, de te már zavarsz engem. Az első kérdésem után is már láttam rajtad hogy nem akarsz beilleszkedni, nem akarod megtanulni a hagyományt, nem tiszteled azt amit mi jónak tartunk. Ja ja, te olyan vagy mint ezek közül a rendbontók közül az egyik. Valami szektás féle lehetsz ... de hogy is van nálatok a szektáknál ? Valami jehova tanúja vagy ? Vagy mormon ? Vagy valami afféle (és elsorol 2-3 nevet amiknek semmi közük egymáshoz de amik az ő fejében abba a “rossz” kategóriában vannak). Na akkor hogy is van ez nálatok a szektában ? Az egyik böjtöl, a másik nem ? Miféle rendetlenség ez ? Ti teljesen összevisszák vagytok ... bezzeg a mi hagyományaink ! Azok szépen rendbetartanának titeket.
3. Ti nemcsak szemtelenek vagytok hanem elrontjátok azt amit mi felépítettünk ! A szombat napját nem tartjátok meg ! Ti teljesen ellen vagytok mindennek ami jó ! Nem tudjátok hogy ezt nem szabad ! Tilos ! Megtiltjuk nektek hogy ezt tegyétek. Nem engedjük hogy leromboljátok az ezeréves hagyományt. Ez az alapja a vallásunknak, és ti ezt is megszentségtelenítenétek ! Hogy meritek ezt tenni ?
Az Úr válasz pedig, szelíden: A betegekre, a bűnösökre, kegyelemmel, irgalommal, szánalommal és együttérzéssel gondolj. Gyógyítani akard őket, ne megvetni vagy elkerülni. Nem látod hogy erről van szó ? Nem látod hogy én, Isten Fia itt vagyok, azért hogy találkozak veled ? Mint egy vőlegény a menyasszonnyal mint egy szerető Isten a gyermekével ? Tényleg ennyire nem látod amikor a szabályokról és böjtről és kirekesztésről beszélsz, hogy az az Isten van itt akit te a száddal tisztelsz (noha a szíved távol van Tőle ?) És végül: nem látod hogy érted van ez ? Minden. A szombat, a kalász, az hogy itt vagyok, az hogy válaszolok a kérdésedre. Minden érted van. Ha egy dolgot látnál a Dávid történetből, ha nem a dicső történelmi múltban látnád, hanem azt látnád hogy ott volt egy ember aki minden szabály megszegett, de szerettem, minden ellenére, és ő szeretett engem, és kapcsolatban voltunk: az Isten, meg az ember, akit teremtett.
Sunday, July 12, 2009
Ott volt a pusztában
Mk 1:13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.
Szent egyszerűség az, ahogyan Márk leírja a negyven napi pusztaságot ebben az igeversben. Negyven nap, 960 óra magány, egyedüllét, éhezés, nélkülözés, veszély, kísértés és megszabadulás, a sötétség erőivel való küzdelem és a mennyei erő és segítség tapasztalata. Mindez egyetlen mondatban. Kell-e nekünk tudni a részleteket erről a pusztáról ? Kell-e ismerjük a küzdelem részleteit ? Negyven napig nem enni semmit amíg “végre megéhezik” az ember ... milyen lehetett ott a pusztában ? Milyen lehetett az a magány ami veszélyekkel van tele, vad állatokkal van tele, ismeretlennel és félelemmel van tele ... milyen lehetett az a puszta. Érdekli-e ez Márk evangéliumát ? Nem. Annyit tudunk meg róla amennyi szükséges. Minden szónak jelentése van. Puszta volt, nem volt egy szép, vonzó hely. Kopár és kietlen volt. Az élet számára ellenséges, nem természetes környezet. Negyven napig volt ott az Úr. Vagyis elég hosszú ideig ahhoz hogy jelentősége legyen az eltöltött időnek. Hogy mindaz amit magával hozott az ember, a múltba kerüljön, és csak a lényeg maradjon meg, Az, aki igazán jelen van a pusztában. Kísértve van a sátántól. Nem vakációról van szó. Nem kikapcsolódásról, hanem életbenmaradásról. Vad állatokkal volt együtt. Szellemi és fizikai veszélyeknek kitéve. És végül, a győzelem: angyalok szolgálnak neki.
Én. én. 6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa?
Így kezdi meg szolgálatát az Úr Jézus ezen a földön.
Szent egyszerűség az, ahogyan Márk leírja a negyven napi pusztaságot ebben az igeversben. Negyven nap, 960 óra magány, egyedüllét, éhezés, nélkülözés, veszély, kísértés és megszabadulás, a sötétség erőivel való küzdelem és a mennyei erő és segítség tapasztalata. Mindez egyetlen mondatban. Kell-e nekünk tudni a részleteket erről a pusztáról ? Kell-e ismerjük a küzdelem részleteit ? Negyven napig nem enni semmit amíg “végre megéhezik” az ember ... milyen lehetett ott a pusztában ? Milyen lehetett az a magány ami veszélyekkel van tele, vad állatokkal van tele, ismeretlennel és félelemmel van tele ... milyen lehetett az a puszta. Érdekli-e ez Márk evangéliumát ? Nem. Annyit tudunk meg róla amennyi szükséges. Minden szónak jelentése van. Puszta volt, nem volt egy szép, vonzó hely. Kopár és kietlen volt. Az élet számára ellenséges, nem természetes környezet. Negyven napig volt ott az Úr. Vagyis elég hosszú ideig ahhoz hogy jelentősége legyen az eltöltött időnek. Hogy mindaz amit magával hozott az ember, a múltba kerüljön, és csak a lényeg maradjon meg, Az, aki igazán jelen van a pusztában. Kísértve van a sátántól. Nem vakációról van szó. Nem kikapcsolódásról, hanem életbenmaradásról. Vad állatokkal volt együtt. Szellemi és fizikai veszélyeknek kitéve. És végül, a győzelem: angyalok szolgálnak neki.
Én. én. 6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa?
Így kezdi meg szolgálatát az Úr Jézus ezen a földön.
Subscribe to:
Posts (Atom)