Thursday, February 26, 2009

Porba teszi száját

JSir 3:27-31
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. Mert nem zár ki örökre az Úr.


Egyik kedvenc igeversem a Jeremiás siralmai 3. Ma különösen ez az egy mondat jutott eszembe belőle: porba teszi a száját. Vagyis tényleg hallgat, és nem beszél többet. Az elmúlt napokban, hetekben hónapokban úgy érzem sokat beszéltem, túl sokat, jövőbeli terveimről, álmaimról, reményeimről. Nem jó ez. Jobb hallgatni, türelmesen várni, és hagyni hogy a megtörtént tettek és események beszéljenek helyettem. Úgyhogy ezt itt és most rövidre is fogom, a leírtak szellemében.

1 comment:

Noémi-Ruth said...

Az én kedvencem a könyvből:
Jer. Sir. 2,19: "Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!"