a kik a földet pusztítják

Jel 11:17-18 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendõ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.

A hívő ember nem imádja a természetet, nem hiszi azt hogy mindenben egy szellemi, isteni dolog lakik (nem panteista), és nem hiszi azt sem hogy amit lát, nem valóságos. Nagyon is valóságos, és nagyon is kézzelfogható és Isten mindent ami körülöttünk van, értünk teremtett. Ilyen szempontból a hívő ember nem lehet olyan “zöld” természetvédő mint azok akik keleti vallásokból ihletődve valami álomszerűnek beállított (és messzi nem valóságos/megvalósítható) középkorba szeretnék visszavinni az emberiséget … akik azt szeretnék hogyha minél kevesebb ember élne a Földön lehetőleg nem zavarva a természetet semmilyen módon. Ez nem a hívő ember útja. Mi azért vagyunk itt hogy betöltsük, uralmunk alá hajtsuk a Földet. Szerepünk, feladatunk, helyünk van itt. De ugyanakkor ez a Föld és minden Isten tulajdona aki szeretettel készítette ezt el számunkra. Ha így közeledünk hozzá, nem a természetet imádva és félve, hanem a mi szerető Istenünket vágyva megismerni, aki mindezt elkészítette számunkra, aki olyan természetet teremtett számunkra amit megérthetünk, megismerhetünk, használhatunk … akkor helyes a közeledésünk. A másik véglet az az önző ember véglete: a Föld a miénk, nem számít senki és semmi csak mi itt és most és használjuk ki a Földet maximálisan, határain túl … innen jön a környezetszennyezés, a Föld tönkretétele és elpusztítása. Egyik véglet sem járható út, de az emberiség nagy átlagban a másodikon jár. És ezen az önző, Földet tönkretevő úton Isten ítélete van.

Megkockáztatnék egy gondolatot bár kicsit God-delusional. Hogyha az emberek ezzel a Földdel nem bánnak jól, hogyan bánnának jól a mennyel ? Ugyanúgy mint a pénz, ami hamis mammon, hamis érték és lényege a szív megismerése (hogyan bánunk vele, megmutatja a szívünket) … nem lehet hogy maga a környezet is egyfajta próba … azt mondják a nem hívők a hívőkről hogy mi tönkretesszük a Földet mert nem számít úgyis jön a menyország – de mi van ha pontosan az az egész itteni életnek a célja hogy felkészítsen a következő életre ? Akkor nagyon is számít az egész, ahogy egy gyereknél számít a játszás vagy az iskola idején hogy mit tesz … mert később élesben még inkább számítani fog az amit ott megtanult.