Wednesday, December 10, 2008

Jókedvébõl

Fil 2:13 Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébõl.

Nekem valahogy ennyi eleg is egyszerre: ebben sokminden van, eddig az akarasra figyeltem, pedig nemcsak az akarat, a celok, a vagyak, az irany valtozik meg amikor az ember Istennel kapcsolatban van, hanem a munkalas is vagyis a veghezvitel, az akarat beteljesitese, teljessegre hozasa, a megvalositas is megvaltozik, es mind a kettot Isten vegzi el az emberben. Igy teljes a kep, Isten megadja a vagyat, megvaltoztatja az akaratot de ugyanakkor megadja az erot is hogy a vagy es az akarat eljusson a megvalositasig is a hivo ember eleteben.

Es mindketto nem kenyszerbol, nem torvenyek, tiltasok, szabalyok miatt valtozik meg, nem is az ember terve vagy jobba valasi szandeka szerint vagy elhatarozasa alapjan, hogy o most aztan meg fog valtozni (ahogy ma is kerdeztek tolem: mi az ujevi fogadalmad ?) hanem: Isten jokedvebol.

1 comment:

Noémi-Ruth said...

Ez érdekes: a tegnap pont ezt az igeverset akartam írni, aztán elvetettem a gondolatot... Erre meg ma te írod.
"Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket." (Fil.2, 13)