a múlt félelme

Ésa 33:18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?

Félelmek, félni attól aki összeírja a tornyokat ... egy barátommal beszélgettem arról hogy mennyire fél attól hogy az emberek hogyan néznek rá, mi a véleményük róla. Ha mond valamit előttük, milyennek fogják tartani azt ? Ebben a félelemben le lehet élni egy életet, úgy, hogy ez meghatározza azt ahogy élünk. Mások véleménye ... egyik ember a másiktól nyeri a dicsőséget, egymás véleményére épitik létük bizonytalan értékelését ... és közben félnek, mert valahol érzik hogy ez az egész nem valódi. Hogy csak quid pro quo az egész, egy játék, ahol a semmit osztják. De eljön az idő amikor nem mások szemében mért hamis értékünk lesz a mérvadó többé, hanem az akik valójában vagyunk és azok az értékek amik valóban jelentenek valamit. Addig is boldog az, aki úgy él, mint aki már a háta mögött látja azt amivel még ma meg kell küzdenie. Boldog az, aki ezt a múlt félelmének látja csupán.