Gyülekezeti fegyelem

1 Korintus 5:9-11 Előző levelemben írtam már nektek, hogy ne legyen semmi közötök a szexuális bűnökben élő emberekhez. De ezt nem úgy értettem, hogy semmiféle kapcsolatot ne tartsatok a jelenlegi világ embereivel, akik szexuális bűnökben élnek, pénzimádók, becsapják egymást, és bálványokat imádnak. Hiszen, ha tőlük teljesen el akarnátok zárkózni, akkor ki kellene mennetek a világból. Azt írtam nektek, hogy ne vállaljatok közösséget az olyan emberrel, aki magát Krisztusban a testvéreteknek mondja, mégis szexuális bűnökben él, vagy a pénz a mindene, vagy bálványokat imád, vagy káromkodik, vagy részeges, vagy csaló. Az ilyennel még csak ne is egyetek együtt!

Gyülekezeti fegyelem - mit jelent és mit nem jelent. Nem jelenti semmiképpen sem a kívülvalók, a gyülekezethez nem tartozó emberek megítélését. Semmi nem segítünk egy emberen azzal hogyha elítéljük amikor még nem ismeri Krisztust. Vannak olyan magukat kereszténynek tartó emberek akik azt gondolják hogy a kereszténység egy sor szabály betartása, és ha ezeket rá lehetne erőltetni másokra akkor ők is keersztények lennének. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. A kereszténység egy önkéntes döntés ami meghagyja a szabaságot arra hogy valaki elmenjen ha el akar menni. Akik azonban már megsimerték Krisztust és a kegyelmet azok maguktól is elfordulnak a bűntől, külső erőltetés nélkül, hiszen dolgozik bennük a Szent Szellem és meggyőzi a lelkiismeretüket. Ha valamiért egy hívő ember mégis nyilvánosan bűnben él: itt az apostol felsorol egy pár ilyen esetet: szexuális bűnök, pl. ebben az esetben vérfetőzés állt fenn - egy olyan kapcsolat amit még a pogányok is elítéltek - vagy a pénz szeretete, ennek kimutatása, megélése, luxusban való élés (míg az elsőt nagyon elítélik ma a gyülekezetek a másodikat egyáltalán) bálványok imádása - milyen fontos volt akkor és ma is a keresztényeknek elhatárolódni más vallásoktól, ezzel szemben ma semmit nem szól egy közösség ha egyik tagja elkezd pl. keleti vallásokból átvett dolgokat, jógát, meditációt űzni stb. Nagyon súlyos ezen igeversek szerint a káromkodással, káromlásokkal teli beszéd is, ez egy jele annak hogy valami nincs rendben az illetővel. Az elhatárolódás milyen kell legyen: egyértelmű (megmondani miért), közösségi (az egész közöség együtt végzi) és nem ítélkezős vagy hatalmaskodós, cálja nem a büntetés hanem egyrészt a másik ember ráébresztése arra hogy valamit nem érez jól a lelkiismerete illetve a közösség megvédése attól hogy ilyen életű emberektől átvegyen dolgokat. Egyértelműen nyitott ajtó kell legyen arra hogy az illető megváltozzon és visszajöjjön, nem mások előtt kell megalázni hanem Isten előtt rendezze a dolgait és az élete mutassa a megváltozást utána.