1 Korintus 3:21b-23 Mert minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendõk, minden a tiétek.Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
A birtoklás nyugalma. Mi ad nyugalmat attól a hajszától amibe a világ kergeti az embert ? Hogyan lehet nem kérkedni, nem irigykedni és vágyni, nem dicsekedni emberekkel, emberi dolgokkal, birtokolt vagy birtokolni vélt javakkal ? Mikor éri el az ember a nyugalmat, az elégedettséget, a biztonságot, azt a békét amiért olyan sokat harcol, amiért olyan sokat felad az életben ? Semmiképpen sem akkor amikor küzd, amikor még bizonyítani akar mindenkinek és minden területen, amikor még a pénze, a külső megjelenése vagy más attribútuma alapján próbál a béke és nyugalom helyére eljutni. Az a béke és nyugalom amiről itt Pál beszél, az nem a birtoklás hajszolásából jön, hanem a valódi birtoklás megéléséből. Minden a tiétek … minden. Nincs több hajsza, nincs több bizonygatás, hanem a fiúság birtoklása van. Az ellenség el akarja hitetni hogy „nincs semmitek” (ahogy Jakab írja)
Jakab 4:2-3 Kívántok [valamit,] és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
Ez az amit az ellenség látni szeretne emberek akik elhitték hogy nincs semmijük, akik elhitték hogy küzdeni, harcolni, irigykedni és háborúskodni kell mindenért, akik egymást marják egy kis emberi dicsőségért, miközben nyitva áll számukra Isten ajándékainak a bősége. Ha megállnának egy pillanatra és feltekintentenének, meglátnák az Atyát, és megnyughatnának a valóságos javakban. Nem. Rosszul mondom. Megnyugodnának valósággal Benne, mert kit érdekelnek az ajándékok már, ha megismerte igazán az Ajándékozót.
No comments:
Post a Comment