1 Sám 22:26-30 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Milyen furcsa ma az hogy a kevélység és felfuvalkodottság az értékként szerepel még a gyülekezetben is. Hogy egy Isten nélküli ember esetében az “én” a legfontosabb, az “én” felemelése és kihangsúlyozása, azt értem, de hogy egy megtört, Istent igazán megismert ember magát helyezze megint a középpontba, a pedesztálra, és úgy tegyen mintha ez természetes lenne, hát ez az ellenség munkája. Az Ige világosan beszél arról hogy Isten megalázza a felfuvalkodottakat. Lehet magaslatokon járni (ahol Ő járat engem), lehet harci seregen is átfutni (Vele) és a kőfalon is átugrani – de úgy hogy mindezért Őt dícsérem, neki adok hálát. Reá mutatok, és nem magamra, mert minden forrásom Őbenne van.
No comments:
Post a Comment