Halálra méltó

Jeremiás 26:11 És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.[...] 16 És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!

Tanulságos az hogy ki akarja halálra adni Jeremiást. A papok és próféták. Mert ki ellen beszélt ? A város ellen. Ami igazán nem az ő hatáskörük lenne, hanem a fejedelmeké. Akik viszont nem akarják megölni őt mert Isten beszédeit szólja ! Amit viszont a papok és próféták kellett volna észrevegyenek először. Megvakultak ezek a “professzionális” Isten-képviselők ! Mennyiszer ismétlődik ez a történelemben ! Akár a farizeusokra gondolunk, Pilátusra és a zsidó vallási vezetőkre, vagy később a történelem folyamán, mindig azok akik féltették hatalmukat, befolyásukat, akik Isten nevével visszaélve a saját feladatukat illetően, meggátolják az Istentől jövő kijelentést. Az is érdekes hogy ki az akiben megvan az igazi Istenfélelem ebben a részben. Nem a papok és a próféták azok ! Mintha az a tény hogy ők professzionálisan csinálják ezt, kiölte volna belőlük a hitet, az Istenfélelmet, és feltárul az a cinikus tény hogy hit nélkül propagálják hatalmuk és megélhetésük biztosításának az eszközét. Sokszor ezek az emberek vannak a legnagyobb bajban amikor kiderül hogy Isten valóságos. Hogy nem élhetnek vissza Vele többet. Bizony, jó dolog az Istenfélelem, megelégedéssel.

Az én Istenemmel

1 Sám 22:26-30 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Milyen furcsa ma az hogy a kevélység és felfuvalkodottság az értékként szerepel még a gyülekezetben is. Hogy egy Isten nélküli ember esetében az “én” a legfontosabb, az “én” felemelése és kihangsúlyozása, azt értem, de hogy egy megtört, Istent igazán megismert ember magát helyezze megint a középpontba, a pedesztálra, és úgy tegyen mintha ez természetes lenne, hát ez az ellenség munkája. Az Ige világosan beszél arról hogy Isten megalázza a felfuvalkodottakat. Lehet magaslatokon járni (ahol Ő járat engem), lehet harci seregen is átfutni (Vele) és a kőfalon is átugrani – de úgy hogy mindezért Őt dícsérem, neki adok hálát. Reá mutatok, és nem magamra, mert minden forrásom Őbenne van.

tíz ezüst, ezer ezüst

2 Sámuel 18:11-14 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüsttel és egy övvel. Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont. Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király előtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna. Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vvn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

Mennyit ér a megváltás ? Megszabadulni valakitől aki fellázadt mint Absolon, aki az egész népet apja, Dávid ellen fordította ? Joábnak 10 ezüstöt ér. Az önzõ ember hajlandó fizetni hogyha valami a javát szolgálja, még tíz ezüstöt is. Joábbal szemben áll egy ember akinek a nevét sem tudjuk, neki az engedelmesség többet jelent akár ezer ezüstnél is. Talán ezer ezüst volt az az összeg ami “nagyon sok”, ami “elképzelhetetlen gazdagság” volt az ember számára. Nem akar sem pénzért, sem rejtve ellenszegülni a királynak. Az egyik oldalon van az ember aki tíz ezüstöt adna egy életért, a másik oldalon egy ember aki ezerért sem lenne engedetlen. És még van egy ember, a kettõ között, megfeszítve száz ezüstért, aki mindent odaadott, hogy mindkettőt megváltsa.